Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2013. január 9., szerda

Stevan Martinović tvrdo nebo – kemény égbolt



Iz zbirke pesama Stevana Martinovića: Tvrdo nebo (1983), Glas - Banja Luka
Martinovity Stevan : Kemény égbolt (1983) című versestkötetéből, Glas – Banja Luka

tvrdo nebo

krajnje je vrijeme da napišem pjesmu
o tajanstvenom došljaku koji živi
ni na nebu ni na zemlji
ili o nebonoši
koji je nekad davno prošao niz moju ulicu
i koji još uvijek prolazi
i poslije toga
mirno da prislonim glavu
na papirnasti trbuh
uspavane vile oblakinje
(slušajte
kako pljušti žuta kiša po zenitu)

krajnje je vrijeme
jer ko zna otkad već plešu na tu muziku
svoj magični ples
repati anđeli vodozemci-mjesečari budni u pidžami
te vesele životinje
utabavši prozračno tlo pod nogama
put
koji se zatvara u zvjezdani krug

krajnje je vrijeme grcam
gušeći se od podignute prašine oko mene
oćutavši
da me od zemlje i hartije
dijeli samo još jedna tačka

kemény égbolt

végső ideje hogy verset írjak
a titokzatos idegenről
vagy az éghordozóról
ki lebegve él
aki valaha nagyon régen ment el ablakom alatt
és aki járkál még mindig
utána
nyugodtan hajtom fejem
a szendergő
felhőtündér papírhasára
(hallgassátok
hogy kopog a sárga eső a zeniten)

végső ideje
mert ki tudja mióta lejtik varázstáncukat
e zenére
éberen a hálóruhában kétéltű-holdkóros angyalok
e vidám állatkák
lábukkal utat taposnak a porhanyós földbe
mely
összefolyik a csillagos éggel

végső ideje vergődve
fuldoklok a körülöttem felvert porfelhőben
elhallgatva
hogy a földtől és papírtól
egyetlen kicsiny pont választ el

Fordította: Fehér Illés

Megjelent: Hét Nap – 1986. november 14.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése