Stevan Martinović tvrdo nebo – kemény égbolt



Iz zbirke pesama Stevana Martinovića: Tvrdo nebo (1983), Glas - Banja Luka

Martinovity Stevan : Kemény égbolt (1983) című versestkötetéből, Glas – Banja Luka

tvrdo nebo krajnje je vrijeme da napišem pjesmu o tajanstvenom došljaku koji živi ni na nebu ni na zemlji ili o nebonoši koji je nekad davno prošao niz moju ulicu i koji još uvijek prolazi i poslije toga mirno da prislonim glavu na papirnasti trbuh uspavane vile oblakinje (slušajte kako pljušti žuta kiša po zenitu) krajnje je vrijeme jer ko zna otkad već plešu na tu muziku svoj magični ples repati anđeli vodozemci-mjesečari budni u pidžami te vesele životinje utabavši prozračno tlo pod nogama put koji se zatvara u zvjezdani krug krajnje je vrijeme grcam gušeći se od podignute prašine oko mene oćutavši da me od zemlje i hartije dijeli samo još jedna tačka

kemény égbolt végső ideje hogy verset írjak a titokzatos idegenről vagy az éghordozóról ki lebegve él aki valaha nagyon régen ment el ablakom alatt és aki járkál még mindig utána nyugodtan hajtom fejem a szendergő felhőtündér papírhasára (hallgassátok hogy kopog a sárga eső a zeniten) végső ideje mert ki tudja mióta lejtik varázstáncukat e zenére éberen a hálóruhában kétéltű-holdkóros angyalok e vidám állatkák lábukkal utat taposnak a porhanyós földbe mely összefolyik a csillagos éggel végső ideje vergődve fuldoklok a körülöttem felvert porfelhőben elhallgatva hogy a földtől és papírtól egyetlen kicsiny pont választ el Fordította: Fehér Illés Megjelent: Hét Nap – 1986. november 14.