Ivo Josipović Djevojka pred tramvajem – Lány a villamos előtt

Izbor iz „Slučajne panorame Poezije mladih“ (1987), Putevi – Banja Luka, br. VI.

Válogatás a „Fiatal költők - esetleges panoráma” összeállításból (1987) Putevi (Utak) – Banja Luka. VI. szám

Ako neko zna gde se autor nalazi, molim da mi javi.

Ha valaki tud valamit a költőről , kérem, értesítsen.

Djevojka pred tramvajem

ona uvijek ulazi naglo

uz nalet vjetra

na poslednja vrata

nju unesu pri ulasku

stiješnjena između

prljavih odijela fabričko-žurno-kućnih radnika

koja smrde po gumi i ulju

baš kao i sama tijela njihovih vlasnika

(ona tako mislim da misli)

i

đačkih torbi koje baš i nemaju izgled nekih torbi

i koji se pune tajni

baš kao i čupave  glave njihovih vlasnika

(ja tako mislim da mislim)

ona mi liči na presovanu ljubičicu

njen krik drugi će protumačiti

kao obično žensko nadimanje grudi

ili u najboljem slučaju – ciničan smijeh

odijela i torbe (ako su torbe)

nemaju ni najmanje sažaljenja

prema njenoj ženskoj kođi

(ona tako mislim da misli)

odijela i torbe (ako su torbe)

uopšte nisu ljudi

(ja tako mislim da mislim)

i tako već mjesecima

ona ulazi na poslednja vrata

a ja je promatram

kada nam se pogledi sudare

pozdravim je podizanjem ruke

ona se nasmiješi

i nestane u gomili odijela i torbi

i tako već mjesecima

Lány a villamos előtt

mindig oly hirtelen száll fel

együtt a széllel

a hátsó ajtón

a felszállók bepréselik

összenyomják

a gyári munkások olaj- és gumiszagú

piszkos-sietős-otthoni ruháikkal

és testükkel

(gondolom ő így gondolja)

és a diáktáskák melyek nem is hasonlítanak táskákra

de titkokkal telnek

éppen úgy mint gazdáik kócos fejei

(gondolom én így gondolom)

ő számomra összepréselt ibolyára hasonlít

sikolyát alig hallják

egyszerű női sikolynak tartják

vagy jóesetben – cinikusan megmosolyogják

a ruhák és táskák (ha egyáltalán táskák)

gyengéd bőre iránt

részvétet nem éreznek

(gondolom ő így gondolja)

a ruhák és táskák (ha egyáltalán táskák)

valóban nem emberek

(gondolom én így gondolom)

és így már hónapok óta

a hátsó ajtón száll fel

és figyelem őt

mikor összevillannak szemeink

kezemmel felé intek

ő elmosolyodik

és eltűnik a táskák erdejében

és így már hónapok óta

Fordította: Fehér Illés