Antun Lučić Djevojčica na trotoaru – Kislány az aszfalton

Izbor iz „Slučajne panorame Poezije mladih“ (1987), Putevi – Banja Luka, br. VI.

Válogatás a „Fiatal költők - esetleges panoráma” összeállításból (1987) Putevi (Utak) – Banja Luka. VI. szám

Ako neko zna gde se autor nalazi, molim da mi javi.

Ha valaki tud valamit a költőről , kérem, értesítsen.

Djevojčica na trotoaru

     Na prljavom trotoaru, uz zakisao gradski zid, igra se djevojčica s lutkom. Neobična je njena igra: polaže lutku na betonski ram od prozora sa rđavim rešetkama, tik iznad visine trotoara.

     Uspavljuješ lutku? – istisnuh  prve riječi nakon dugog pješačenja gradskim ulicama.

     Djevojčica me samo krišom pogleda i, nekoliko puta, svojim prposnim ručicama, pokuša presaviti roskastu maramu nad lutkom.

     Kosa joj je bila čičkava i ne mogoh joj vidjeti obrve pošto su se njeni pramenovi spuštali do očiju. Očekivao sam ispisanu, željom primaknutu istinu na njenim obrvama.

Kislány az aszfalton

         Egy kislány a szutykos aszfalton, a nyirkos fal mellett babájával játszik. Játéka különös: a babát, éppen az aszfalt színe felett, a rozsdás rácsokkal elzárt ablak betonkeretébe helyezi.

     Altatod a babát? – kérdeztem alig hallhatóan, a kimerítő gyaloglás után.

     A kislány lopva rámnézett és néhányszor, akaratos kacsóival, megpróbálta a babára helyezni a rózsaszínű kendőt.

     Haja göndör volt, szemöldökét nem láthattam a homlokába hulló tincsektől. Pedig hittem, szemöldökébe a várva várt igazság van vésve.

Fordította: Fehér Illés