Radnóti Miklós ( Mikloš Radnoti)
(Budapest, 1909. május 5. – Abda, 1944. november 9.)
Járkálj csak, halálraitélt
Járkálj csak, halálraítélt!
bokrokba szél és macska bútt,
a sötét fák sora eldől
előtted: a rémülettől
fehér és púpos lett az út.
Zsugorodj őszi levél hát!
zsugorodj, rettentő világ!
az égről hideg sziszeg le
és rozsdás, merev füvekre
ejtik árnyuk a vadlibák.
Ó, költő, tisztán élj te most,
mint a széljárta havasok
lakói és oly bűntelen,
mint jámbor, régi képeken
pöttömnyi gyermek Jézusok.
S oly keményen is, mint a sok
sebtől vérző, nagy farkasok.
1936
Osuđeniče, samo hodaj
Osuđeniče, samo hodaj svetom!
vetar se škri u džbun, i mačka tu nesta,
mračni se drvored pred tobom rastvara:
od užasa što srce para
džombasta i bela posta cesta.
Nek se sparuši jesenje lišće!
Zgrči se i ti, jezivi svete!
s neba pada studen šuštava,
a sred zarđalih, krutih trava
pada sena ždralova što lete.
O, pesniče, živi sad čisto,
ko ljudi snežnih krajeva gde kosi
severac, i tako bezgrešno – isto
ko na onim starim, krotkim slikama
malecna deca-Hristosi.
I tako surovo i tvrdo
ko ranjenih, krvavih vukova krdo.
1936
Prevod: Danilo Kiš
Objavljeno: Radnoti Mikloš – Strmom stazom (1961)
Forum – Novi sad
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése