Radnóti Miklós ( Mikloš Radnoti)
(Budapest, 1909. május 5. – Abda, 1944. november 9.)
Nágel Kornél fametszete
Drvorez: Kornel Nagel
Tajtékos ég
Tajtékos égen ring a hold,
csodálkozom, hogy élek.
Szorgos halál kutatja ezt a kort
s akikre rálel, mind olyan fehérek.
Körülnéz néha sfelsikolt az év,
körülnéz, aztán elalél.
Micsoda ősz lapul mögöttem újra
s micsoda fájdalomtól tompa tél!
Vérzett az erdő és a forgó
időben vérzett minden óra.
Nagy és sötétlő számokat
írkál a szél a hóra.
Megértem azt is, ezt is,
súlyosnak érzem a levegőt,
neszekkel teljes, langyos csönd ölel,
mint születésem előtt.
Megállok itt a fa tövében,
lombját zúgatja mérgesen.
Lenyúl egy ág. Nyakonragad?
nem vagyok gyáva, gyönge sem,
csak fáradt. Hallgatok. S az ág is
némán motoz hajamban és ijedten.
Feledni kellene, de én
soha még semmit semfeledtem.
A holdra tajték zúdúl, az égen
sötétzöld sávot von a méreg.
Cigarettát sodrok magamnak,
lassan, gondosan. Élek.
1940 június 8.
Zapenušeno nebo
Ljulja se mesec u peni svoda,
čudim se da sam još uvek živ.
Vredna smrt pretresa ovo doba.
I koga nađe bled je i siv.
Godina se katkad osvrne i krikne,
obazre se, pa umorno klima.
Kakva to jesen za mnom opet vreba
i kakva od bola otupela zima.
Šuma je krvi, krvav je las svaki
u ovo prevratničko vreme.
Velike, mračne račune piše
vetar na snega teme.
Ponešto shvatam od svega toga,
vazduh je težak ko pre oplođenja.
Grli ma zaparni, pun zamora mir,
tišina neka ko pre mog rođenja.
Zastanem tu pod stablom snažnim,
grli me grana kao puzavica.
Spušta se meni. Hoće li za grlo?
Nisam slabić, niti kukavica,
samo sam umran. Osluškujem. Grana
dirne mi kosu pa me ostavlja.
Trebalo bi zaboraviti štošta,
no nikada ništa ja ne zaboravljam.
Mesec se u peni kupa, nebo
se od besa brazda prugama sivim.
Zavijam tako jednu cigaretu,
polako, brižno. Živim.
8. juna 1940.
’ Prevod: Danilo Kiš
Objavljeno: Radnoti Mikloš – Strmom stazom (1961)
Forum – Novi sad
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése