Stevan Martinović balada o vetrenjači - ballada a szélmalomról



Iz zbirke pesama Stevana Martinovića: Tvrdo nebo (1983), Glas - Banja Luka

Martinovity Stevan Kemény égbolt (1983) című versestkötetéből, Glas – Banja Luka

balada o vetrenjači (devojčici rožiki rind iz detinjstva koju su samleli točkovi mlina) i ja sam umro tu po ko zna koji put igrajući se vrteći se na velikom točku u porodilištu hlebova ispavši raširenih ruku kroz drhtavo sito moje sićušno tijelo u svježu humku od brašna utisnulo je krst i ja sam umro tu po ko zna koji put jureći u susret madosti lica rumena kao hleb dok nisam sav problijedio od brašna od oštre nule zarekao sam se utisnuvši krst u svježu humku sićušnim tijelom da ću početi ispočetka od nule vrtiti se raširenih ruku dok ima šta da se melje dok mi krst bude trpio leđa i ja sam umro tu na pšeničnom groblju ispavši kroz drhtavo sito da bih se igrao sa velikim točkom dok ima šta da se melje dok mi kvasac usta ne začepi dok krtst mjesto mene ne ustane dok humka od muke ne pocrni

ballada a szélmalomról (gyerekkori pajtásomnak rind rózsikának, akinek élete a szélmalomban játszva tört ketté) én is itt haltam meg ki tudja hányadszor játszottam már a hatalmas karzaton szökdelve hol kenyerek életre kelnek mikor a remegő szitán tárt karokkal hullva át törékeny piciny testem a frissen őrölt puha hanton lelte a megnyugvást én is itt haltam meg ki tudja hányadszor szaladtam kenyérpiros arccal üdvözölni az ifjúságot míg végleg el nem fakultam a liszttől a nullás fehértől és megfogadtam törékeny testtel a frissen őrölt puha hanton hogy tárt karokkal a null-pontról ismét elkezdem a körforgást míg újra s újra őröl a kerék míg a keresztet bírja a derék én is itt haltam meg a búza-sírban a remegő szitán hullva át hogy játszhassak a hatalmas karzaton míg újra s újra őröl a kerék míg élesztő nem tömi be szám míg nem áll kereszt helyettem míg a hant fel nem ölti a gyászruhát Fordította: Fehér Illés Megjelent: Hét Nap – 1986. november 14.

Martinović, Stevan (Martinovity Stevan) 1955-ben született. A vajdasági Topolya melletti Gunarason töltötte gyermekéveit. Elvált szülők gyerekeként sanyarú sorsban volt osztályrésze. A megnyugvást számára Banja Luka hozta, ahol a Múzeumban portásként dolgozott, de mint tehetséges fiatal költőt, befogadták az igen erős Banja Luka-i irodalmi társaság tagjai. Egyetlen verseskötete jelent meg, a Tvrdo nebo 1983-ban (Kemény égbolt). A kötetről Irfan Horozović a következőket írta:  „Csak kivételes esetekben találkozhatunk olyan első kötetes költővel, akinek hangja eredeti, új színt hozott vidékünk költészetébe.” Mint műfordító Nádas Péter Egy családregény vége regényének szerb nyelvre átültetésével hívta fel magára a figyelmet.