Борис Леонидович Пастернак (B. L. Paszternak) 1890 - 1960
Гамлет
Гул затих. Я вышел на подмостки.
Прислонясь к дверному косяку,
Я ловлю в далеком отголоске,
Что случится на моем веку.
На меня наставлен сумрак ночи
Тысячью биноклей на оси.
Если только можно, Aвва Oтче,
Чашу эту мимо пронеси.
Я люблю твой замысел упрямый
И играть согласен эту роль.
Но сейчас идет другая драма,
И на этот раз меня уволь.
Но продуман распорядок действий,
И неотвратим конец пути.
Я один, все тонет в фарисействе.
Жизнь прожить - не поле перейти.
Hamlet
A zaj elült. A színpadra kiléptem
Az ajtó szögletének vetve hátamat.
Messzi visszhangokat halászva tán megértem,
A kor, amelyben élek, merre tart.
Rámnehezedett az éj homálya,
Ezernyi látcső csillan róla rám —
Atyám, ha lehet, tekints e fohászra:
Múljék el ez a keserű pohár.
Szeretem szívós, szép szándékaid,
S a szerepet játszani kész vagyok.
De már egy újabb dráma készül itt,
Amelyből kimaradnom volna jobb.
Ám a cselekmény eleve kitervelt,
S az út végét elhagyni nem lehet.
Magam állom a farizeus-tengert.
Élni — nem leélni kell az életet.
Fordította: Gömöri György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése