Benjámin László A hóesésben – Sneži

Benjámin László (Laslo Benjamin)

Budapest, 1915. december 5. – Budapest, 1986. augusztus 18.



A hóesésben

Késő éjjel mentem haza

  a hóesésben.

Kívülem egy lélek sem járt már

  a Béke téren.

De nem! A téren két szerelmes

  állt összebújva.

Hajukat a goromba évszak

  hóval befújta.

Ölelték egymást önfeledten,

  nem vettek észre.

Nem néztek hóra, szélre sem, csak

  egymás szemébe.

Fehér volt már a tér egészen,

  de körülöttük

kör támadt, – a hulló pihéket

  felfogta testük.

Szerelem, ifjúság varázs-

  körében álltak;

tovább siettem – meg ne törjön

  a szép varázslat.

Kívántam nekik ott magamban

  sok földi szépet

s hogy életük ne háborítsák

  haragos évek

és akkor is így nézzenek még

  egymás szemébe,

mikor a tél végképp befesti

  hajukat fehérre.

Sneži

U ponoćnoj tišini dok

  je sneg padao

Trgom Mira usamljeno

  sam koračao.

Al’ ne! Na trgu su dve prilike

  priljubljene.

Njihove kose su gustim snegom

  prekrivene.

Ne primetivši me bezbrižno

  su se grlile,

sjajnih očiju sneg i vetar

  zanemarile.

Belim pokrivačem pločnik

  je sneg pokrio –

ali oko njihovih tela

  krug se stvorio.

U čarnom krugu mladosti

  su stajali,

požurih dalje – čarolija

  mora ostati.

Zaželeo sam, nek na zemlji

  dalje sanjaju,

da ih ljute godine

  ne ometaju

da ti pogledi i tad ostanu

  nepromenjeni

kad njihove kose zima

  zavek pobeli.

Prevod: Fehér Illés

Objavljeno: Ezüst híd – Srebrni most (2011)

                    Családi kör, Novi Sad.