Irfan Horozović Asirijan u šumi nalazi cvijet koji ga podsjeća na Belmu – Asszírián Belmára emlékeztető virágot talál az erdőben



Irfan Horozović (Horozovity Irfan) - Banja Luka 27. aprila 1947 –

Asirijan u šumi nalazi cvijet koji ga podsjeća na Belmu

Šuma visi nad našim glavama poput paučine koju prede naše vlastito srce.

            Lubavnici zatvaraju krunicu cvijeta skriveni u njoj.

            Poslije male vječnosti pojavljuje se ljubomorni šumar i posrće puteljkom kojeg prekriva lišće. U njegovim je grudima rascvjetali nož. Prije nego što je pao proplankom zašušti mrak i mislimo da je crna košuta protrčala.

            Možda smo bili slijepi pod večernjom zvonjavom.

            Usamljeno drvo se uspravilo kao krvnik i oko Asirijana trnu, padaju zlatne sablje jesenjeg lišća. Prije nego što je stupio u život Asirijan leži mrtav u sivozelenom ribnjaku. Čini se da nije hladno iako mraz pokriva njegov trbuh koji viri ispod poderane halje.

            Iako mrtav on želi da postane lokvanj.

            U njega nije zaljubljena utopljenica imenom Belma. Uostalom, njoj i nije ime Belma i ona nije utopljenica. Ko je ona? Pitanje odjekuje od jedne ljubičaste pećine do druge.

            Asirijan leži kao mrtav jer ne zna odgovor na to pitanje.

Asszirián Belmára emlékeztető virágot talál az erdőben

            Szívünk szőtte pókhálóként terül el fejünk fölött az erdő.

            A szerelmesek virágkehelybe zárkózva rejtőzködnek.

            Pillanatnyi öröklét után megjelenik, szívében burjánzó késsel, a csősz és megbotlik az avarral takart úton. Mielőtt elesett volna, rezdült a tisztáson a sötét, azt hittük, fekete szarvasünő volt.

            Talán vakok voltunk az esti harangzúgásban.

            A magányos fa hóhérként tornyosult és zsibbadtak Asszírián szemei, hullottak az arany pallosok, az őszi levelek. Asszírián a feltámadás előtt holtan feküdt a szürkészöld halastóban. Nem hűlt ki, pedig fagy takarta a szakadt ruhából kilátszó mellkasát.

            Holtan is tavirózsa szeretne lenni.

            Belma, a vízbe fúlt nő, nem szerelmes belé. Különben is nem Belma és nem fulladt meg. Ki ő? Egyik ibolyaszín barlangtól a másikig visszhangzik a kérdés.

            Mozdulatlanul fekszik Asszírián, a kérdésre nem tud válaszolni.

Fordította: Fehér Illés

Megjelent: Magyar Szó – 1989. 01. 07.