Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2013. február 2., szombat

Irfan Horozović Zapis - Jegyzet



Irfan Horozović (Horozovity Irfan) - Banja Luka 27. aprila 1947 –


Zapis

            Iz sna isčupan kao zub istočih ovaj stih. Bijaše li to još uvijek snoviđenje ili njegova opsjena?
            Mrdnuh se bunovno i vidjeh sablju pog grlom vrane kobile.
            Ždrijebac sam zlosutni što dolinama goni bedeviju srebrnog repa.
            Rekoše mi da projezdila je ludo pretvorena u vihor, ali zavarati me ne mogoše, jer vihor su grive moje.
            Nosila je jahačicu plavu, jahačicu čednu.
            Snom je ljuljnuh niz predjele.
            Pograbit ću poput gazde, a jesen već dogorijevat će, pograbit ću uzde njene.
            Ja, hat sedmozubi.
            Ja, zmaj četvoronožni demonski ću zarzati i naskočiti na kobilu srebrenorepu. Prosut će se ždrebići zlaćani.
            Kad sama bude jahačica kose posrebrene, nosit ću je
            dolinama,
            vrhuncima,
            jezerima.
            Zaurlat će u tišini aždaje zelene.
            Možda će neko prepoznati jahačicu podivljalu, na muškom konju objahanu.
            I vihor joj kose posrebrene, kao da je grivom pomamnom darivana.

Jegyzet

Álmomból felriasztva öntöttem formába ezeket a sorokat.  Álom volt ez vagy csak szemfényvesztés.
Félálmomban megmozdulva láttam, kard van a fekete kanca torka alatt.
Baljós csikó vagyok, aki a völgyben ezüstfarkú arabs kancát űz.
Azt mondták, viharrá válva elvágtatott, de el nem hittem, mert sörényem a vihar.
Vitte a lovast, a szőke, szemérmes nőt.
Álommal ringattam a völgy felett.
Megragadom, a gazda jogán és az ősz is lassan múlik, megragadom a kantárt.
Én, a hétfogú arab csődör.
Én, a négylábú sárkány, vadul felnyerítve rontok az aranyfarkú kancára. Szétszórjuk a völgyben a csikókat, az aranyosakat.
Ha az ezüsthajú nő magára marad a nyeregben, viszem
völgyekbe,
csúcsokra,
tavakhoz.
Zöld sárkányok ordítanak a csöndbe.
Talán, talán valaki felismeri a csődörön száguldó, megvadult nőt.

Ezüst haja mintha a sóvárgó sörénytől emlékbe kapott vihar lenne.

Fordította: Fehér Illés
           
Megjelent: Magyar Szó – 1989. 01. 07.
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése