Johann Wolfgang von Goethe
(Frankfurt am Main, 28. August 1947. – Weimar, 22. March 1832.)
Ausschnitt aus dem Fresko von Carl Gottlieb Peschel
Der Erlkönig
Wer reitet so spät durch Nacht und Wind?
Es ist der Vater mit seinem Kind;
Er hat den Knaben wohl in dem Arm,
Er faßt ihn sicher, er hält ihn warm.
Mein Sohn, was birgst du so bang dein Gesicht? -
Siehst, Vater, du den Erlkönig nicht?
Den Erlenkönig mit Kron und Schweif? -
Mein Sohn, es ist ein Nebelstreif. -
"Du liebes Kind, komm, geh mit mir!
Gar schöne Spiele spiel ich mit dir;
Manch bunte Blumen sind an dem Strand,
Meine Mutter hat manch gülden Gewand."
Mein Vater, mein Vater, und hörest du nicht,
Was Erlenkönig mir leise verspricht? -
Sei ruhig, bleibe ruhig, mein Kind;
In dürren Blättern säuselt der Wind. -
Willst, feiner Knabe, du mit mir gehn?
Meine Töchter sollen dich warten schön;
Meine Töchter führen den nächtlichen Reihn,
Und wiegen und tanzen und singen dich ein."
Mein Vater, mein Vater, und siehst du nicht dort
Erlkönigs Töchter am düstern Ort? -
Mein Sohn, mein Sohn, ich seh es genau:
Es scheinen die alten Weiden so grau. -
"Ich liebe dich, mich reizt deine schöne Gestalt;
Und bist du nicht willig, so brauch ich Gewalt."
Mein Vater, mein Vater, jetzt faßt er mich an!
Erlkönig hat mir ein Leids getan! -
Dem Vater grausets, er reitet geschwind,
Er hält in Armen das ächzende Kind,
Erreicht den Hof mit Mühe und Not;
In seinen Armen das Kind war tot.
Képeslapillusztráció (Ernst Kutzer)
A Tündérkirály
Ki vágtat éjen s viharon át?
Egy férfi, lován viszi kisfiát.
Úgy védi takarja: ne vágja a szél,
átfogja a karját: ne érje veszély.
"Fiam, miért bújsz így hozzám? Mi bánt?"
'Nem látod, apám, a Tündérkirályt?
Fején korona, palástja leng...'
"Fiam, ott csak ködfolt dereng."
"Szép gyermekem, gyere, indulj velem:
sok tarka virág nyílik a rétemen.
Tudok csudaszép játékokat ám
s ad rád aranyos ruhákat anyám."
'Nem hallod, apám, a halk szavakat?
A Tündérkirály hív, suttog csalogat...'
"Fiacskám, csendbe maradj, - ne félj:
a száraz lomb közt zizzen a szél."
"Szép gyermekem, jöjj velem, azt akarom:
megládd: lányaim várnak nagyon, -
táncolnak is ők, ha a hold idesüt
s majd álomba ringat gyönge kezük."
'Hát nem látod... ott - nem látod, apám:
a tündérleányok már várnak reám. -'
"Fiam, fiam, én jól látom: amott
a redves fűzfák törzse ragyog."
"Úgy tetszel nékem, te drága gyerek!
Mondd: jössz-e velem, vagy elvigyelek?"
'Édesapám, ne hagyj... ne - megállj:
megragad - elvisz a Tündérkirály...'
Megborzad a férfi, hajszolja lovát.
Fel, felnyög a gyermek, s ő nyargal tovább,
megérkezik, teste-lelke sajog:
ölében a kisfiú már halott.
Fordította: Képes Géza
Ki vágtat éjen s viharon át?
Egy férfi, lován viszi kisfiát.
Úgy védi takarja: ne vágja a szél,
átfogja a karját: ne érje veszély.
"Fiam, miért bújsz így hozzám? Mi bánt?"
'Nem látod, apám, a Tündérkirályt?
Fején korona, palástja leng...'
"Fiam, ott csak ködfolt dereng."
"Szép gyermekem, gyere, indulj velem:
sok tarka virág nyílik a rétemen.
Tudok csudaszép játékokat ám
s ad rád aranyos ruhákat anyám."
'Nem hallod, apám, a halk szavakat?
A Tündérkirály hív, suttog csalogat...'
"Fiacskám, csendbe maradj, - ne félj:
a száraz lomb közt zizzen a szél."
"Szép gyermekem, jöjj velem, azt akarom:
megládd: lányaim várnak nagyon, -
táncolnak is ők, ha a hold idesüt
s majd álomba ringat gyönge kezük."
'Hát nem látod... ott - nem látod, apám:
a tündérleányok már várnak reám. -'
"Fiam, fiam, én jól látom: amott
a redves fűzfák törzse ragyog."
"Úgy tetszel nékem, te drága gyerek!
Mondd: jössz-e velem, vagy elvigyelek?"
'Édesapám, ne hagyj... ne - megállj:
megragad - elvisz a Tündérkirály...'
Megborzad a férfi, hajszolja lovát.
Fel, felnyög a gyermek, s ő nyargal tovább,
megérkezik, teste-lelke sajog:
ölében a kisfiú már halott.
Fordította: Képes Géza
Julius von Klever képeslapillusztrációja
A cserfa-király
Ki vágtat az éjen, a viharon át?
Lován viszi atyja kicsinyke fiát.
Karjába szorítja, ne törje nyereg,
Köpenyébe borítja, ne érje hideg.
Mért bújsz, fiam? Ijjeszt az éji homály? -
Nem látod, atyám? Az a cserfa-király!
Koronás feje, hosszu palástja van. -
Csak ködfoszlány az, én fiam! -
«Te édes gyermek, jöszte velem!
«Sok tarka virág van ligetimen.
«Tudok csudaszép játékokat ám!
«Aranyos köntösbe öltöztet anyám.» -
S nem hallod, atyám, nem hallod, atyám,
Mit súg a fülembe a cserfa-király? -
Ne félj, fiam! Fiam, ne félj!
A száraz avarban zizzen a szél. -
«Te drága fiúcska, hadd vigyelek el!
«Leányaim várnak estére, jövel!
«Leányim az éjeli tánczvezetők,
«Dédelve, danolva ringatnak el ők.» -
Atyám, oh atyám - s nem látod emitt
A cserfa-király leányait? -
Látom, jól látom - fiam, csak aludj!
A ködben a fűzek szürkéllenek úgy.
«Szeretlek, akarlak szép termetedér’
«S ha nem jösz akarva, erőszakom ér.» -
Atyám, hozzám ért! Atyám, megállj!
Rám tette kezét a cserfa-király! -
Megborzad az apa, sarkalja lovát,
Nyöszörögve karolja kis gyermeke át.
Hogy elérik az udvart, kitetszik a hold -
Ölében a gyermek halva volt.
Fordította: Dóczy Lajos
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése