Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2013. február 7., csütörtök

Александр Сергеевич Пушкин (A. S. Puskin) Элегия – Elégia - Elegy



Александр Сергеевич Пушкин (A. S. Puskin)  1799    1837


Элегия

Безумных лет угасшее веселье
Мне тяжело, как смутное похмелье.
Но, как вино – печаль минувших дней
В моей душе чем старе, тем сильней.
Мой путь уныл. Сулит мне труд и горе
Грядущего волнуемое море.

Но не хочу, о други, умирать;
Я жить хочу, чтоб мыслить и страдать;
И ведаю, мне будут наслажденья
Меж горестей, забот и треволненья:
Порой опять гармонией упьюсь,
Над вымыслом слезами обольюсь,
И может быть – на мой закат печальный
Блеснет любовь улыбкою прощальной.

Elégia

Sivár kéjmámorát az elmúlt ifjuságnak
fejfájás követi, mint dáridót a másnap.
De az erőm, tüzem úgy érik, mint a bor:
év múlik évre, s ő mind nemesebbre forr.
Utam bizonytalan, és életem hajóját
holnap új viharok talán zátonyra dobják.

Pedig, barátaim, még élni akarok!
Jöjjetek, szenvedés, komoly gondolatok!
Tudom, vár még reám sok boldog óra, s enyhe
balzsamok vigaszát csöpögteti szívembe:
új összhang, béke, ifjúság leszek,
könnyekig meghat majd a képzelet,
s mikor estém nagy árnyai lehullnak,
a szent Szerelem csillaga bucsúztat...

Fordította: Szabó Lőrinc

Elegy

Extinguished gaiety of years, which sunk in madness,
Presses on me like a hangover restless.
But in my sole, foregoing pine
Becomes through time still stronger, like a wine.
My way is sad. Predicts me toile and woe –
The sea of future in a wrath and row.

But, oh, my friends, I do not want to die;
I want to live for reasoning and trial;
I know, it will come – my satisfaction
Amidst the troubles, grieves and agitation:
Sometimes I’ll sink in harmony again,
Or wet my thought with tears of joy and pain.
And maybe, else, to my nightfall, in darkness
Will love smile farewell with her former brightness.

Translated by Yevgeny Bonver






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése