Stevan Tontić (Sanski Most, 30. 12. 1946 - )
Bajka za Marinu Cvetajevu
Sruči se nebo na Jelabugu
u paramparčad se svod prosu
mračno sunce skloni glavu
u svjetlozarnu u suštu
u Marinu Cvetajevu
Surovi jedan bog
potrča da joj se izvini
ali nje već nije bilo
Čuvaću ja kao dragocjenost
reče zemlja
jednom će mi zatrebati nešto sveto
u mladom nebu mlada zvijezda
Blistaće svemir
od ove duše od ovog lica
svjetlosti ovoj
vukovi će ići na poklonjenje.
Fohász Marina Cvetajeváért
Leszakadt az ég Jelabugban
Tartófák törtek darabokra
menekült az árnybaborult nap
az örök fénybe a mindenségbe
Marinába Cvetajevába
Egy kegyetlen isten
bocsánatért esedezett
de ő már nem létezett
Drágakőként fogom őrizni
szólt a föld
egyszer szükségem lesz valami szentre
az ifjú égen fiatal csillagra
Csillogni fog a tér
lelkétől gyémánt szemeitől
és fényáradatát
főhajtással farkasok fogják köszönteni.
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése