Марина Цветаева (Cvetajeva M.)
Москве 8 октября 1892 – Елабуга 31 авгуcтa 1941
Психея
1.
Не самозванка – я пришла домой,
И не служанка – мне не надо хлеба.
Я – страсть твоя, воскресный отдых твой,
Твой день седьмой, твоё седьмое небо.
Там на земле мне подавали грош
И жерновов навешали на шею.
– Возлюбленный! – Ужель не узнаёшь?
Я ласточка твоя – Психея!
2.
На́ тебе, ласковый мой, лохмотья,
Бывшие некогда нежной плотью.
Всю истрепала, изорвала, –
Только осталось что два крыла.
Одень меня в своё великолепье,
Помилуй и спаси.
А бедные истлевшие отрепья
Ты в ризницу снеси.
Апрель и 13 мая 1918
Psyché
1.
Nem, nem bitorló - én itthon vagyok,
s nem szolgáló - ne kínálj kenyereddel!
Vagyok a vágyad és vasárnapod,
hetedik napod a hetedik mennyben.
Ott, lenn a földön csak garas jutott,
s malomköveket hordtam én mióta!
- Szerelmesem! Talán nem is tudod?
Psychéd vagyok - szelíd madárfióka.
2.
Nesze, édesem, a rongyos gúnya,
valaha a testem volt, meleg.
Elszaggattam mindent, összedúlva,
csak a szárny maradt belőle meg.
Fenségedbe öltöztess fel engem,
váltsd meg lelkemet!
S göncömet, mitől más visszaretten,
sekrestyédbe tedd!
1918. április - május 13.
Fordította: Baka István
Psiha
1.
Nisam samozvanka – dolazim doma.
I nisam služavka – ne idem za hlebom.
Ja sam tvoja strast, tvoj nedeljni odmor,
Tvoj sedmi dan, tvoje sedmo nebo.
Tamo na zemlji davahu mi groše,
Njihove žrvnje oko vrata svih:
– Voljeni! Zar me ne pozna jošte?
Ja sam golubica tvoja – Psiha!
2.
Evo ti, premili moj, evo rita!
To je nekada nežna plot bila.
Sve sam iznosila, prnja sam sita,
Ostaše jedino ova dva krila.
Odeni mi velebne svoje halje,
Pomiluj i spasi.
A jadne istrulele gralje –
U riznicu saspi.
13. maj 1918.
Prevod: Zlata Kocić
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése