Михаи́л Ю́рьевич Лермонтов (M. J. Lermontov) Ангел – Angyal – The angel

Михаи́л Ю́рьевич Ле́рмонтов (Mihail Jurjevics Lermontov)

October 15 [o. s. October 3] 1814 – July 27 [o. s.  July 15] 1841



Ангел

По небу полуночи ангел летел

И тихую песню он пел;

И месяц, и звезды, и тучи толпой

Внимали той песне святой.

Он пел о блаженстве безгрешных духов

Под кущами райских садов;

О боге великом он пел, и хвала

Его непритворна была.

Он душу младую в объятиях нес

Для мира печали и слез,

И звук его песни в душе молодой

Остался, - без слез, но живой.

И долго на свете томилась она,

Желанием чудным полна;

И звуков небес заменить не могли

Ей скучные песни земли.

Tamara és az angyal - Zichy Mihály illusztrációja

Angyal

Éjfélkor az égen a csendből elő

Angyal szállt, zengedező.

Felhőseregek, csillag-miriád,

A hold hallgatta dalát.

Mily boldog a lélek - ilyen szava kelt -

Amíg hona édeni kert.

Jóságos az Úr! - öntötte szelíd,

Hű szíve dicséreteit.

Csecsemő-lelket vitt - átölelé -

A könnyek völgye felé.

Elszállhat a dalból a szó idelenn:

A dallam, a hang sohasem!

Szennyezte, gyötörte soká a világ,

De emelte a lelket a vágy.

S nem adta az égi zenét amíg élt

A földi üres dalokért.

Fordította: Illyés Gyula

Mikhail Vrubel: Demon and Angel with Tamara΄s soul

The angel

The angel was flying through sky in midnight,

And softly he sang in his flight;

And clouds, and stars, and the moon in a throng

Hearkened to that holy song.

He sang of the garden of God's paradise,

Of innocent ghosts in its shade;

He sang of the God, and his vivacious praise

Was glories and unfeigned.

The juvenile soul he carried in arms

For worlds of distress and alarms;

The tune of his charming and heavenly song

Was left in the soul for long.

It roamed on earth many long nights and days,

Filled with a wonderful thirst,

And earth's boring songs could not ever replace

The sounds of heaven it lost.

Translated by Yevgeny Bonver