Jacques Prèvert (1900, 4 février - 1977, 11 avril)
Autoportrait à l'oreille bandée - Vincent Van Gogh
Complainte de Vincent
A Paul Eluard
À Arles où roule le Rhône
Dans l'atroce lumière de midi
Un Homme de phosphore et de sang
Pousse une obsédante plainte
Comme une Femme qui fait son enfant
Et le linge devient rouge
Et l'homme s'enfuit en hurlant
Pourchassé par le soleil
Un soleil d'un jaune strident
Au bordel tout près du Rhône
L'homme arrive comme un roi mage
Avec son absurde présent
Il a le regard bleu et doux
Le vrai regard lucide et fou
De ceux qui donnent tout à la vie
De ceux qui ne sont pas jaloux
Et montre à la pauvre enfant
Son oreille couchée dans le linge
Et elle pleure sans rien comprendre
Songeant à de tristes présages
L'affreux et tendre coquillage
Où les plaintes de l'Amour mort
Et les voix inhumaines de l'art
Se mêlent aux murmures de la mer
Et vont mourir sur le carrelage
Dans la chambre où l'édredon rouge
D'un rouge soudain éclatant
Mélange ce rouge si rouge
Au sang bien plus rouge encore
De Vincent à demi mort
Et sage comme l'image même
De la misère et de l'amour
L'enfant nue toute seule sans âge
Regarde le pauvre Vincent
Foudroyé par son propre orage
Qui s'écroule sur le carreau
Couché dans son plus beau tableau
Et l'orage s'en va calmé indifférent
En roulant devant lui ses grands tonneaux de sang
L'éblouissant orage du génie de Vincent
Et Vincent reste là dormant rêvant râlant
Et le soleil au-dessus du bordel
Comme une orange folle dans un désert sans nom
Le soleil sur Arles
En hurlant tourne en rond
Vincent keserve
Arles-ban ahol a Rhône folyik
Félelmes déli ragyogásban
Egy vér- s foszfor-ember zokog
Oly szörnyűséges jajgatással
Ahogy vajúdó nő szokott
És vörös lesz rajta az ing
És hörögve fut ez az ember
Mert űzi a nap a kegyetlen
Mely csikorog s mint sárga láng ég
Fut a bordélyba a Rhône-partra
Mint az egyik háromkirály
Kezében képtelen ajándék
Szeme gyöngéd-kéken borong
Valójában égő s bolond
Mint ki nem féltékeny s aki
Mindenét az életnek adja
És vászonba csavart fülét
Egy szegény lánynak megmutatja
És az sír és semmit sem ért
Baljós jelnek nézi hanem nem
Merné megfogni semmiért
E szörnyű s lágy kagylót amelyben
A holt szerelem jajai
S a művészet embertelen
Hangjai tengerzajba fúlnak
Majd meghalni a kövezetre hullnak
A szobában ahol a hirtelen
Vörösen fölrikácsoló vörös
Dunyha vörössége egybeszakad
A félhalott Vincent még friss-vörös
Vérével
S bölcsen mint a szánalom
És a szerelem szobra
Nézi szegény Vincent-t
Akit lesújtott saját vihara
Aki a kőre roskad
Mely egyik legszebb képén nyúlik el
S a vihar megnyugodva távozik
Tovagurítva véres hatalmas hordait
Vincent lángelméjének vihara
S Vincent marad alszik s álmodva nyög
És a nap a bordély fölött
Mint névtelen sivatagban hibbant narancs
A nap fönt Arles egén
Üvöltve átgörög.
Fordította: Csorba Győző
Vincentova tužbalica
Polu Elijaru
U Arlu gde se valja Rona
U strašnoj svetlosti juga
Jauče neprestano
Kao na porođaju žena
Posteljina je sva crvena
I čovek urlajući beži
Skitnica suncem progonjena
Suncem cvileće žutim
U bordel kraj Rone se uputi
I stiže kao kralj biblijski
Sa svojim besmislenim darom
Plave oči odaju dobrotu
Pogled bezumni pogled prodorni
Onih koji sve daju životu
Onih koji nisu ljubomorni
Pokazuje jadnoj devojčici
Uvo svoje u platno smotano
A ona plače ne razume
Na znamenja tužna misli
Gleda no dar ne sme da uzme
To je strašna i nežna školjka
Gde se ljubavna žalopojka
Sa šumom mora i neljudskim
Glasovima umetnosti sliva
Ti zvuci odlaze da umru
Na podu sobe s pločicama
Gde jarko crvena perina
To svoje crveno crvenilo
Meša sa krvlju još crvenijom
Polumrtvog ranjenog Vinsenta
Nemog kao slika
Ljubavi i bede
Bez godina devojče nago
Jadnoga Vincenta gleda
Što od svoje oluje strada
Zgromljen na pod kameni pada
Na svojoj najlepšoj slici leži
A oluja već strašna beži
Noseći sa sobom burad punu krvi
Njegovog genija oluja blistava
A Vinsent ostaje da u hropcu spava
Dok sunce iznad bordela
Kô narandža poludela
U pustinji smrti
Sunce iznad Arla s urlikom se vrti
Prevod: Radivoje Konstantinović
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése