Arany János Írószobám – Moja radna soba

Arany János (Janoš Aranj)

Nagyszalonta 1817. március 2. – Budapest 1882. okróber 22.

Írószobám

Ez a szoba, hol én most
Tillaárom haj!
Pusztítom a papirost
Tillaárom haj!
Se nem csapszék, se nem bolt,
Csizmadia műhely volt.
Tillaárom haj!

A fő céhmester szabott
Tillaárom haj!
Benne csizmát, papucsot,
Tillaárom haj!
Ha megvarrta, eladta,
Jól eresztett a kapta.
Tillaárom haj!

Nem volt ártalmas annak
Tillaárom haj!
Sem a ragya, sem a nap,
Tillaárom haj!
Sem az árvíz, sem a hó,
Sem a revolúció,
Tillaárom haj!

Bezzeg, de nem megy nékem
Tillaárom haj!
Ez az én mesterségem,
Tillaárom haj!
Ha dolgoztam, kirakom:
Azt se kérdik, hogy adom.
Tillaárom haj!

Háborúban azt mondták,
Tillaárom haj!
Most keveset adunk rád;
Tillaárom haj!
Béke-időn azt vetik,
Másra kell a pénz nekik.
Tillaárom haj!

Ne volnék csak ilyen vén!
Tillaárom haj!
Írótollam letenném,
Tillaárom haj!
S beszegődném maholnap
Csizmadia inasnak.
Tillaárom haj!

Moja radna soba

Ova soba gdje ja sad

Tilijaram, haj!

Šaram po papiru sklad

Tilijaram, haj!

Ne bje krčma, ni dućan,

Već čizmara radnja, stan,

Tilijaram, haj!

Cehmajstor do prekjuče

Tilijaram, haj!

Tu krojio papuče,

Tilijaram, haj!

Sašio ih, prodao,

Nije kalup glodao,

Tilijaram, haj!

Njemu nisu škodile

Tilijaram, haj!

Suše, glad što plodile,

Tilijaram, haj!

Ni snijeg, ni poplava,

Ni pobuna krvava,

Tilijaram, haj!

Bome, kao za inat,

Tilijaram, haj!

Ništ ne nosi moj zanat,

Tilijaram, haj!

Što načinih prošlo je,

Ne pitaše: pošto je.

Tilijaram, haj!

Uz rat vrele: što se zbi?

Tilijaram, haj!

Malo nam sad vrijediš ti!

Tilijaram, haj!

Za mira mi svak reče,

Treba novac za preče,

Tilijaram, haj!

Da nisam star, ja bih sad

Tilijaram, haj!

Bacio pero i sklad,

Tilijaram, haj!

I prešao s posla svog

Za šegrta čizmarskog,

Tilijaram, haj!

Prevod: Enver Čolaković