Kölcsey Ferenc Elfojtódás – Tjeskoba – Suppression



Kölcsey Ferenc

Sződemeter, 1790. augusztus 8. – Szatmárcseke, 1838. augusztus 23.

Elfojtódás

Ó sírni, sírni, sírni,
Mint nem sírt senki még
Az elsülyedt boldogság után,
Mint nem sírt senki még
Legfelső pontján fájdalmának,
Ki tud? ki tud?

Ah, fájdalom –
Lángoló, mint az enyém, csapongó, s mély,
Nincsen több, nincs sehol!

S mért nem forr könnyű szememben?
S mért hogy szívem nem reped meg
Vérözönnel keblemen?

Tjeskoba

Oh, plakati, plakati, plakati

kako još nitko plakao nije

Za srećom potonulom;

Kako još nitko plakao nije

Na najvišem vrhu boli

Tko zna? Tko zna?

Ah, boli, boli, boli

Plamene, ubojne, duboke ko moja

Nema više, nigdje nema!

Pa što mi u oku suza ne uzvrije

I zašto mi srce vrelom ne probije

Ko krvav potok grud?

Prevod: Enver Čolaković

Suppression

Oh, to cry, to cry, to cry,
Like no one has cried before
After the swallowed happiness,
Like no one has cried before
At the very peak of sorrow,
Is there anyone who can? Is there anyone who can?

Ah, pain –
Just as burning as mine, fluttering and deep,
There's no more, nowhere!

And why don’t tears flame in my eyes?
And why does my heart not burst
under the torrents of blood?

Translated by Roberta Dora Garai