José de Espronceda La canción del pirata – A kalóz éneke – Gusareva pesma – Canción of the Pirate

José Ignacio Javier Oriol Encarnación de Espronceda y Delgado

Almendralejo, 25 March 1808 — Madrid, 23 May 1842

La canción del pirata

Con diez cañones por banda,

viento en popa, a toda vela,

no corta el mar, sino vuela

un velero bergantín.

Bajel pirata que llaman,

por su bravura, El Temido,

en todo mar conocido

del uno al otro confín.

 La luna en el mar riela

en la lona gime el viento,

y alza en blando movimiento

olas de plata y azul;

y va el capitán pirata,

cantando alegre en la popa,

Asia a un lado, al otro Europa,

y allá a su frente Istambul:

Navega, velero mío

in temor,

que ni enemigo navío

ni tormenta, ni bonanza

tu rumbo a torcer alcanza,

ni a sujetar tu valor.

Veinte presas

hemos hecho

a despecho

del inglés

y han rendido

sus pendones

cien naciones

a mis pies.

Que es mi barco mi tesoro,

que es mi dios la libertad,

mi ley, la fuerza y el viento,

mi única patria, la mar.

Allá; muevan feroz guerra

ciegos reyes

por un palmo más de tierra;

que yo aquí; tengo por mío

cuanto abarca el mar bravío,

a quien nadie impuso leyes.

Y no hay playa,

sea cualquiera,

ni bandera

de esplendor,

que no sienta

mi derecho

y dé pechos mi valor.

Que es mi barco mi tesoro,

que es mi dios la libertad,

mi ley, la fuerza y el viento,

mi única patria, la mar.

A la voz de “¡barco viene!”

es de ver

cómo vira y se previene

a todo trapo a escapar;

que yo soy el rey del mar,

y mi furia es de temer.

En las presas

yo divido

lo cogido

por igual;

sólo quiero

por riqueza

la belleza

sin rival.

Que es mi barco mi tesoro,

que es mi dios la libertad,

mi ley, la fuerza y el viento,

mi única patria, la mar.

¡Sentenciado estoy a muerte!

Yo me río

no me abandone la suerte,

y al mismo que me condena,

colgaré de alguna antena,

quizá; en su propio navío

Y si caigo,

¿qué es la vida?

Por perdida

ya la di,

cuando el yugo

del esclavo,

como un bravo,

sacudí.

Que es mi barco mi tesoro,

que es mi dios la libertad,

mi ley, la fuerza y el viento,

mi única patria, la mar.

Son mi música mejor

aquilones,

el estrépito y temblor

de los cables sacudidos,

del negro mar los bramidos

y el rugir de mis cañones.

Y del trueno

al son violento,

y del viento

al rebramar,

yo me duermo

sosegado,

arrullado

por el mar.

Que es mi barco mi tesoro,

que es mi dios la libertad,

mi ley, la fuerza y el viento,

mi única patria, la mar.

A kalóz éneke

Oldalán tíz ágyucsővel,

hátszélben tárt vitorlával

nem tengert hasít, de szárnyal

egy könnyű kalózhajó.

Fordul, támad vakmerően,

tőle mindenütt remegnek,

elnevezték Rettegettnek,

parttól partig hallható.

Tajtékon hold villogása,

szél nyög a vitorlavásznon,

s elomolva és hintázón

kék s ezüst hullám vonul;

a kalózok kapitánya

nézi harsányan dalolva:

Itt Ázsia, ott Európa

s amott elől Isztanbul.

„Ússz, kalózok vitorlása,

biztosan,

mert sem ellenség naszádja

nem fordítja meg irányod

s nem köti meg bátorságod,

sem szélcsönd, sem zivatar.

Angoloknak

kínja voltunk,

zsákmányoltunk

sokszor itt,

lábainkhoz

hányszor rakta

száz nemzet a

zászlait.

Hajóm kincsem és reményem,

szabadság egy-istenem,

erő és szél a törvényem,

hazám tenger-végtelen.

Felidéznek

vak királyok

harcot, önkényt,

még egy morzsa

földre vágyók:

ám itt minden

az enyém lett,

mit vad

tengerár

ölelget,

néki egy se

szabhat

törvényt.

Hajóm kincsem és reményem,

szabadság egy-istenem,

erő és szél a törvényem,

hazám tenger-végtelen.

Rikoltásra, hogy: „Hajó jön''

ide less:

mint fordul meg, hogy elszökjön,

menekül a tág világba!

én vagyok a víz királya

és dühöm félelmetes.

Gyakran szerzünk

prédát bőven,

s egyenlően

osztom el;

csak egy kincs, mely

nékem édes:

a szépséges

végtelen.

Hajóm kincsem és reményem,

szabadság egy-istenem,

erő és szél a törvényem,

hazám tenger-végtelen.

Elitéltek, sosem enyhén:

kacagok:

el ne hagyjon a szerencsém.

s aki engem szán halálra,

fölakasztom árbocára,

a hajóján lógni fog.

S ha elesnék:

mi az élet?

ugysem ér meg

egy imát;

rég elhagytam,

mikor bátran

már leráztam

az igát.

Hajóm kincsem és reményem

szabadság egy-istenem,

erő és szél a törvényem,

hazám tenger-végtelen.

Hallgatom legszebb zenémet:

szélverés,

meg a rázkódó kötélzet

rendülése, csikorgása,

Fekete-tenger zugása,

és az ágyú-bömbölés.

A mennydörgés

robajában,

szél zajában

szúnyni már

könnyű nékem,

ringatózva

elbódít a

tengerár.

Hajóm kincsem és reményem,

szabadság egy-istenem,

erő és szél a törvényem,

hazám tenger-végtelen."

Fordította: Weöres Sándor

Gusareva pesma

S deset topova na boku,

s punim vetrom u jedrima,

ne plovi, već krila ima

razbojnički jedrenjak;

brod gusarski čiju hrabrost

i čije svi ime znaju

po celome morskom kraju:

Neustrašiv, moj brod jak.

Sjaj meseca morem trepti,

u jedrima vetar plače,

nižuć, čim se vode tače

sinjih vala srebrni sklad;

a kapetan-gusar pesmu

veselu na krmi vije

sred Evrope i Azije,

pred njime je Carigrad:

– Plovi, o moj jedrenjače;

     u spokoju;

nit dušmanske lađe znače,

nit zatišje, niti ljuta

bura skrenu tebe s puta,

nit savlada hrabrost tvoju.

S dva΄es΄t lađa boj smo bili,

     plen dobili,

Engleya da mori jed,

     sto naroda

     steg je svilo,

     položilo

     pred crn steg.

Jer brod moja riznica je,

zakon – sila, veta plah,

a sloboda Bog je meni,

more – domovina sva.

Kralj je s kraljem tamo krvi

     i svet strada,

stopa zemlje razlog prvi:

a ovde je carstvo moje,

svom pučinom široko je

kojom zakon tuđ ne vlada.

     Nema zemlje

     takve slave,

     ni zastave

     takve boje,

     da mi pravo

     ne priznaje

     i ne daje

     što je moje.

Jer brod moja riznica je,

zakon – sila, vetar plah,

a sloboda Bog je meni,

more – domovina sva.

Na „Brod na vidiku!“ tada,

     divna slika:

sve u beg bezglav nada,

svim jedrima, kako znaju,

morem vladam, ne sumnjaju,

plaše gnevnog mi se lika.

     Posle pljačke,

     pri deobi

     svako dobi

     ravnu čast;

     lepotice

     prve, zna se,

     samo za se

     tražim slast.

Jer brod moja riznica je,

zakon – sila, vetar plah,

a sloboda Bog je meni,

more – domovina sva.

„Osudiše na smrt mene!“

     Plaše – koga?

Neće sreća da mi skrene:

pre ću tog što sud mi piše

obesiti da se njiše

uvrh broda njegovoga.

     Poginem li,

     ej živote,

     tebe ote

     usud znan,

     otkad stresoh

     ja – viteški –

     jaram teški,

     robu dan.

Jer brod moja riznica je,

zakon – sila, vetar plah,

a sloboda Bog je meni,

more – domovina sva.

Severac je najmilija

     svirka meni;

kad se užad besno nija,

i katarki vitih škripa,

i topova mojih rika,

i more u sviloj peni.

     Dok grom tutnji

     u oluji,

     i dok huji

     vetar, bdim,

     polako

     sve me više

     more njiše

     i zaspim.

Jer brod moja riznica je,

zakon – sila, vetar plah,

a sloboda Bog je meni,

more – domovina sva.

Prevod: Vladeta Košutić

Canción of the Pirate

The breeze fair aft, all sails on high,
    Ten guns on each side mounted seen,
She does not cut the sea, but fly,
    A swiftly sailing brigantine;
A pirate bark, the “Dreaded” named,
For her surpassing boldness famed,
On every sea well-known and shore,
From side to side their boundaries o'er.
The moon in streaks the waves illumes
    Hoarse groans the wind the rigging through;
In gentle motion raised assumes
    The sea a silvery shade with blue;
Whilst singing gaily on the poop
The pirate Captain, in a group,
Sees Europe here, there Asia lies,
And Stamboul in the front arise.

“Sail on, my swift one! nothing fear;
    Nor calm, nor storm, nor foeman's force,
Shall make thee yield in thy career
    Or turn thee from thy course.
Despite the English cruisers fleet
    We have full twenty prizes made;
And see their flags beneath my feet
    A hundred nations laid.
My treasure is my gallant bark,
    My only God is liberty;
My law is might, the wind my mark,
    My country is the sea.

“There blindly kings fierce wars maintain,
    For palms of land, when here I hold
As mine, whose power no laws restrain,
    Whate'er the seas infold.
Nor is there shore around whate'er,
    Or banner proud, but of my might
Is taught the valorous proofs to bear,
    And made to feel my right.
My treasure is my gallant bark,
    My only God is liberty;
My law is might, the wind my mark,
    My country is the sea.

“Look when a ship our signals ring,
    Full sail to fly how quick she's veered!
For of the sea I am the king,
    My fury's to be feared;
But equally with all I share
    Whate'er the wealth we take supplies;
I only seek the matchless fair,
    My portion of the prize.
My treasure is my gallant bark,
    My only God is liberty;
My law is might, the wind my mark,
    My country is the sea.

“I am condemned to die !—I laugh;
    For, if my fates are kindly sped,
My doomer from his own ship's staff
    Perhaps I'll hang instead.
And if I fall, why what is life?
    For lost I gave it then as due,
When from slavery's yoke in strife
    A rover! I withdrew.
My treasure is my gallant bark;
    My only God is liberty;
My law is might, the wind my mark,
    My country is the sea.

“My music is the Northwind's roar;
    The bellowings of the Black Sea's shore,
And rolling of my guns.
    And as the thunders loudly sound,
And furious the tempests rave,
    I calmly rest in sleep profound,
So rocked upon the wave.
    My treasure is my gallant bark,
My only God is liberty;
    My law is might, the wind my mark,
My country is the sea.”

Translated by James Kennedy