Gustavo Adolfo Bécquer Volverán las oscuras golondrinas – Visszatérnek az éjfekete fecskék – Vratiće se tamne laste... – The dark swallows will return

Gustavo Adolfo Bécquer (Gustavo Adolfo Domínguez Bastida)

Sevilla, 17 de febrero de 1836 – Madrid, 22 de diciembre de 1870

Aurelio Tolosa y Alsina

Volverán las oscuras golondrinas (Rima LIII)

Volverán las oscuras golondrinas

en tu balcón sus nidos a colgar,

y otra vez con el ala a sus cristales

        jugando llamarán.

  Pero aquellas que el  vuelo refrenaban

tu hermosura y mi dicha a contemplar,

aquellas que aprendieron nuestros nombres...

        ¡esas... no volverán!.

  Volverán las tupidas madreselvas

de tu jardín las tapias a escalar,

y otra vez a la tarde aún más hermosas

        sus flores se abrirán.

  Pero aquellas, cuajadas de rocío

cuyas gotas mirábamos temblar

y caer como lágrimas del día...

        ¡esas... no volverán!

  Volverán del amor en tus oídos

las palabras ardientes a sonar;

tu corazón de su profundo sueño

        tal vez despertará.

  Pero mudo y absorto y de rodillas

como se adora a Dios ante su altar,

como yo te he querido...; desengáñate,

        ¡así... no te querrán!

Visszatérnek az éjfekete fecskék (Rímek LIII)

Visszatérnek az éjfekete fecskék,

fészket rakni mind erkélyedre száll,

és szárnyukkal ablakodon kopogva

     játszik a fecskepár.

De ők, kiket szépséged megigézett,

és úgy vélték, hogy tovaszállni kár,

azok, akik nevünket megtanulták...

     nem térnek vissza már!

Visszatérnek a jerikói rózsa

indái, kertfalad rügyfödte vár,

virágok nyílnak, oly gyönyörűszépek,

     kelyhükben fénysugár.

De ők, akiken harmat csöppje rezgett,

s mi csodáltuk, bévül remegve bár,

hiszen szirmukról a nap könnye csordult...

     nem térnek vissza már!

Visszatérnek az égő, szerelmes szók,

hallod őket, visszhangjuk visszajár,

mély álmát szíved elhagyja, mint fészkét

     a költözőmadár.

De némán, megbűvölten, térdre rogyva,

mint aki Isten igenjére vár,

ahogyan én szerettelek... jegyezd meg,

     nem szeret senki már!

Fordította: Simor András

Vratiće se tamne laste...

Vratiće se tamne laste na tvoj balkon,

da sviju gnezdo u prolećni dan,

i opet će krikom po prozoru živo

     dozivati nas;

ali one koje posmatrahu tvoju

lepotu i sreće moje čar,

one što nam znahu ime... te se neće

    vratiti nikad!

Vratiće se opet puzavice guste

po zidu tvog vrta da rašire hlad,

i predveče cvet im još lepše će one

     rascvetati plav;

al one što behu okićene rosom,

s kojih gledasmo kako svaka kap

treperi i pada kao suza dana,

     te neće nikad!

Vratiće se ljubav... u sluhu ti opet

zvučeće se plačnih reči glas,

i srce će tvoje probuditi možda

     iz duboka sna;

al ja nem, zanesen i na kolenima,

kao da za Bogom obuze me strast,

voljah te i niko voleti neće

     tako kao ja!

Prevod: Vladeta Košutić

The dark swallows will return (Rimas no. 53)

The dark swallows will return

To your balcony to hang their nests

And again with their wings at your window

     They will call as they play.

But those who stayed their flight

While contemplating your beauty and my happiness;

Those who learned our names,

     Those…., will not return

The dense honeysuckle will again

Climb up the walls of your garden

And again in the evening, even more beautiful,

     Its flowers will open

But those pools of dew

Whose drops we would watch as they trembled

And fall as the tears of the day…

     Those…., Will not return!

To your ears will return loves

Passionate words to resound;

Your heart, from a deep sleep

     Perhaps will awake.

But dumb and absorbed and on your knees

As one adores God before his altar

As I have loved you…, Don’t fool yourself

     Thus!....They will not love you.

Translated by Terry Rooney