Pintér Tibor Csak a szék… – Tek drška stolice…



Pintér Tibor (Tibor Pinter) Budapest, 1954. november 21. –

Csak a szék karfája a biztos fogódzó. Meg be is vagyok kötve.

Ugyan mit számít?

Vajon van remény?

Kisfiú a kislány fülébe köp a homokozóban.

Az sírva hazarohan.

Szép, fehér a világ, gyitepaci;

mámorosan siklani a hidegfehéren.

Kártyázás, veszekedés a pincében. Hajrá repülő!

A nagyfiúk föl mernek mászni a töltésre.

Fasten seatbelts! No smoking!

Ki se kapcsoltam. Rég leszoktam.

Városszéli réten, focizás a fiúkkal. Ők rúgják a gólokat.

Milyen magasan vagyunk? Rohadt gravitáció.

Pofon az óvónénitől.

Később, négyszemközt: Hát bántottalak én?

Megalkuvás volt akkor nemet mondani.

Mennyi van még hátra? Nem elég.

Közös családi éneklések. Anyának gyönyörű hangja van. Apáé elmegy.

Énekelni nagy élmény. Olyan, mint szánkózni.

Egy-egy gomb zöld és piros festék. Hol a többi szín?

Fogy az idő. Csökken a távolság.

Iskola, paca az írásfüzetben, két forint minden

ötösért, skarlát, felmentés tornából, csavargás,

könyvtár, Pál utcai fiúk, a fiúk, férfiak,

Amerika-Szovjetunió, szárnyalás, félrenyelés.

Kifutok az időből.

Tek drška stolice je siguran oslonac. Uz to sam i privezan.

Zar išta to znači?

Ima li nade?

Dečak na pesku pljune u uvo devojčice.

Plačući juri kući.

Lep je svet, prozračan, điha-điha;

jezdenje u zanosu  na hladnobelom.

Kartanje, u podrumo svađa. Ura letaču!

Stariji momci usuđuju se popeti na dolmu.

Fasten seatbelts! No smoking!

Nisam se ni odvezao. Odavno sam ostavio.

U predgrađu na livadi nogomet sa dečkima. Golove oni daju.

Na kojoj smo visini? Prokleta gravitacija.

Šamar od zabavilje.

Kasnije, u četiri oka: Zar sam te uopšte taknula?

Popuštanje je bilo tada reći ne.

Koliko je još preostalo? Nedovoljno.

U porodici zajednička pevanja. Mama krasan glas ima. Otac nekakav.

Pevanje je divan doživljaj. Kao sankanje.

Po jedno dugme zelene i crvene boje. Gde su ostale boje?

Prolazi vreme. Smanjuje se udaljenost.

Škola, mrlja u svesci, dve kinte za svaku

peticu, šarlah, oslobađanje od fiskulture, skitnja,

biblioteka, Dečaci iz Pavlove ulice, dečki, odrasli,

Amerika-Sovjetski savez, lebdenje, krivi gutljaj.

Vreme mi ističe.

Prevod: Fehér Illés