Ivo Andrić Jedna noć – Egy éj

Ivo Andrić

Dolac kod Travnika, 9. oktobar 1892. – Beograd, 13 mart 1975.

Jedna noć

     Noć tamna, velika. Jedna noć i na nebu i na zemlji: svetlosti grada, razasute po strmim stranama, mešaju se sa zvezdama; modrina neba prodire duboko u mrak nad zemljom.

     Noć sveža. Kao da smo još sa sutonom negde neprimetno ušli u drugi klimatski pojas i već odavno živimo u njemu, krećemo se i dišemo prvi put pod potpuno novim prilikama, i sve oko nas i u nama (tama sa svetlostima, vazduh i misli), sve ima slast i svežinu plemenitog voća koje čovek prvi put okusi.

     Noć mirna i dobra. Kao ona velika predrasuda zatišja u životu, kad se izmučen čovek (bezumno i svirepo izmučen) odmara i kaže sam sebi: „Nikad više!“ i u velični i očajnom prelomu svoje odluke nalazi mogućnost da dalje živi.

     Miriše noć. Blešti mirnom, beskrajnom igrom svetlosti i istim takvim prelivima tame. Buja. I kao da će sada progovoriti, propevati. A posle toga neće više čoveku trebati bolnih odluka nit će imati šta da kaže. Govoriće dela.

     Velika, lekovita, spasonosna noć. U njenoj dubini već diše nevidljiva klica dana.

Egy éj

     Sűrű, sötét éj. Egyazon éj az égen és a földön: a meredek lejtőkön szétterülő városi fények a csillagokkal keverednek; az égi kék mélyen a föld felett lebegő sötétségbe süpped.

     Üdítő éj. Mintha az alkonyattal együtt egy más, eredetektől kezdve ismert égtájra léptünk volna, ahol teljesen új körülmények között létezünk, lélegzünk, bennünk és körülöttünk minden (a sötét a fényekkel, a levegő, a gondolatok), minden új ízekkel, az ember által először izlelt friss gyümölcs illatával töltött.

     Csendes, nyugtató éj. Mint az az előitéletben lévő megnyugvást hozó pillanat, mikor a megkínzott (a tébolyodottan, kegyetlenül megkínzott) pihenés közben elhatározza: „Nincs tovább!”, mégis a kétségbeesést legyőzve, talál lehetőséget a túlélésre.

     Bódító éj. A mélysötétet a csendes, végtelen fények pajkos csillogásával átkarolva ragyog. Burjánzik. Mintha meg akarna szólalni, talán dalolna. Mindezek után nem kell többé súlyos döntéseket hoznunk, elfogynak a szavak. A tettek beszélnek.

     Gyógyító, megváltást hozó, hatalmas éj. Mélységében már az új nap sarjad.

Fordította: Fehér Illés