Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2013. június 25., kedd

Ivo Andrić San o Mariji – Álom Máriáról


Ivo Andrić
Dolac kod Travnika, 9. oktobar 1892. – Beograd, 13 mart 1975.


San o Mariji

Ja nisam nikad video tvog lica,
A pregršt sunca,
Jedina što je pala na moj put,
Bješe iz tvoje ruke.

Sudbina. Snijeg i vjetar i strah.

Jedna jedina radosna
Vijest, što je pala u moj kut
Bješe iz tvojih usta.

Praštaju se putevi tamom i zaboravom.

Jedan čas je stala
Uboga duša, ne znajući kuda s očima,
I drhtala.

Tako je prošao život.
I nikad nisam video tvog lica.

Álom Máriáról

Nem láttam sosem a Te arcod,
De az a maréknyi napfény,
Ami az utamra hullott,
Az is a Te kezedből való.

Sors. Hó, és szél, és félelem.

És az egyetlen jó szó,
Ami eljutott hozzám,
Az is a te ajkadról való.

Sötétséggel és feledéssel búcsúznak az utak.

A szegény lélek egyszerre megtorpant,
Nem tudta, mit kezdjen szemével,
És reszketett.

Így múlt el az élet.
És sosem láttam a Te arcod.

Fordította: Fehér Kálmán

 





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése