Ivo Andrić San o Mariji – Álom Máriáról

Ivo Andrić

Dolac kod Travnika, 9. oktobar 1892. – Beograd, 13 mart 1975.

San o Mariji

Ja nisam nikad video tvog lica,

A pregršt sunca,

Jedina što je pala na moj put,

Bješe iz tvoje ruke.

Sudbina. Snijeg i vjetar i strah.

Jedna jedina radosna

Vijest, što je pala u moj kut

Bješe iz tvojih usta.

Praštaju se putevi tamom i zaboravom.

Jedan čas je stala

Uboga duša, ne znajući kuda s očima,

I drhtala.

Tako je prošao život.

I nikad nisam video tvog lica.

Álom Máriáról

Nem láttam sosem a Te arcod,

De az a maréknyi napfény,

Ami az utamra hullott,

Az is a Te kezedből való.

Sors. Hó, és szél, és félelem.

És az egyetlen jó szó,

Ami eljutott hozzám,

Az is a te ajkadról való.

Sötétséggel és feledéssel búcsúznak az utak.

A szegény lélek egyszerre megtorpant,

Nem tudta, mit kezdjen szemével,

És reszketett.

Így múlt el az élet.

És sosem láttam a Te arcod.

Fordította: Fehér Kálmán