Pilinszky János Bűn – Greh

Pilinszky János (Janoš Pilinski)

Budapest, 1921. november 25. – Budapest, 1981. május 27.

Bűn Gyerek vagy még, a tagjaid mégis már szinte készen vakítanak a hajlatok derengő rendszerében, s akár egy bujkáló mosoly, ha csípőd nem, hát vállad elárul és magadra hagy. Tetőtől talpig látlak. Nézlek, és nem birom tovább, egyetlen moccanásra puhán megindul életem, mint omló homokbánya. Gyenge vagy még, hát menekülj mielőtt utolérne! Előre biccen a fejed. Az első ütés érte. Mohón tülekszenek feléd a leroskadó évek; mint kiéheztetett botok, a rengeteg megéled. Éjszakáim! az éjszakák didergő csőcseléke! Tesestül veti rád magát, egy falatka kenyérre. Fiatal csuklóid eltörik és bezúzzák a hátad; az üdvösségük keresik, mit nálam nem találtak. Az elveszített gyermeket, vakító ifúságot! S kifosztva elhajítanak, mint talpig tépett zsákot. Ez maradt belőled nekem? Ájult közönnyel nézlek. Hová a váll, mely tündökölt, nyoma a tündöklésnek? Zavartan tesz-vesz a kezem az üres levegőben. Te volnál, kit megöltek és én lennék, ki megöltem?

Greh Dete si još, ipak nežno sazreli udovi blago se naziru iza zastora mladosti, i kao jedva primetan osmeh, ako ne bedro, ramena te odaju. Skroz sam te prozreo. Gledam te, dalje ne mogu, iza jednog dodira poput peščane dine meko se budi život u meni. Krhka si još, beži dakle, pre no što bi te stigao! Klonula si kad te je prvi šamar sustigao. Žudno, pohlepno te gone izmorene godine; poput izgladnele batine oživi se nepregledna šuma. Moje noći! i u tim noćima promrzla, crna rulja! Svim telom hrli na tebe, na delić svežeg kruha. Slomiše ti mladi članak, i svinuše kičmu; spas, blaženstvo su tražili, to, čega kod mene nema. Deteta, neoskrnavljenog, sjajnu, blešavu mladost! Opljačkanu te odbaciše kao poderanu krpu. To je ostalo od tebe? Ravnodušno te gledam. Gde su ta mlada ramena, gde je taj blesak? Zbunjeno krstim ruke – bezdušna je samica. Ti si ta ubijena a ja sam tvoja ubica? Prevod: Fehér Illés Objavljeno: Ezüst híd – Srebrni most (2011) Családi kör, Novi Sad