Sebestyén Péter (Peter Šebešćen) Zalaegerszeg, 1967. július 07. -
Őszi anzix
A darvakkal táncolni –
Mi lehet még ilyen? Hallgatásban
vergődik elgázolt
a szó. emlékeikben az
marad minden ittfeledett pillanat
ami kezdet volt: Kinyíló tereiben
horizont alá bukik.
szemében a szín nem látható –
sötétbe hamvad. névtelen.
Akkor újrafesti az alkony
a fák mozdulatát.
réges-rég hallott
zene
mind a hang. kifeslett mondatait
márványszemekkel lesi e
madarakkal néma délután –
a legelső napok vége.
Szárnyaikon Mikor
megvirradt onnan
új egekbe a darvak minek
neve nincsen
örökre. elrepülnek.
Jesenji anziks
Sa
ždralovima plesati –
Šta
još može biti takav? U šutnji
se
otima pogažena
reč. priča
ostaje u našem sećanju
sve
što je početak bio: U odškrinutim prostorima
ispod
horizonta pada
u
njegovim očima nevidljiva boja –
stapa
se sa sumrakom bez
imena.
Tad suton ponovo farba
pokrete
drva.
oduvek poznatu
svaku
melodiju. ofarbanu rečenicu
sa
mramornim očima
promatra
nemo popodne –
kraj je
prvog
dana.
Na
krilima Kad
je
svanulo odatle
u novo
nebo što je
bez imena
zauvek. odlete.
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése