Tanja Stupar – Trifunović, Zadar 20. 08. 1977 –
Nedjeljom
Nedjeljom na stolu ribarnice koprca se debeli šaran dok otac poseže za novčanikom
majka vadi veliki ceker iz torbe
a dijete tužnim i znatiželjnim očima gleda prvu smrt ubistvo šarana otetog iz bazena
Nedjeljom ja sam najusamljeniji čovjek jer sve ovo gledam iz prikrajka i nisam otac koji će djetetu čistiti šarana od koščica i nisam majka koja će ubrusom brisati njegove meke usne i nisam dijete koje će zaspati sito i pomalo prestravljeno jutrošnjim prizorom
Nedjeljom nakon što prođem pijacom i moje oči bivaju raznesene na sve strane grada u punim cekerima
ja odlazim slijep i prazan u obližnju kafanu da pijem
Vasárnaponként
Vasárnaponként jókora ponty
vergődik a halárus asztalán míg az apa bukszája után nyúl
az anya táskájából szatyrot
húz elő
a gyerek meg szomorúan
fürkészve lesi a medencéből kihalászott ponty halálát
Vasárnaponként vagyok a
legmagányosabb mindezt félrehúzódva figyelem és nem vagyok apa aki gyerekének
pucolja meg a pontyot és nem vagyok anya aki gyerekének puha száját az abroszba
törli és nem vagyok gyerek aki a reggeli látványtól eltelve kissé megszeppenten
alszik el
Vasárnaponként miután a
piacon áthaladva szemem a minden irányba haladó tele szatyrokat követi
vakon siváran egy itókára befordulok az első kocsmábaFordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése