Slobodan Boco Bajić Uličar – Csavargó

Slobodan Boco Bajić (Banja Luka 1951 - )

Uličar

Iznenadni ljetni pljusak.

zbližio nas

Vezao  dim cigarete

i osmijeh

širok poput

izlivene rijeke.

Tajna je bila

zabranjena riječ,

a prisvojna zamjenica

stid.

U taj svijet

mogao je ući svako

i trajati kraće

od sjenke prolaznika

ispod tinjalice.

S kurvom sam nevin drugovao.

Uzeti, dijeliti, dobivati ,

jedna je riječ:

Ja,

njene priče čarobne,

prinesene

na oštrici noža,

Ona,

moju nevinost.

Trajalo je

dok se nismo zamijenili.

Oprost ne dobih .

9.03.2013.

Csavargó

A hirtelen jött nyári zápor
hozott össze bennünket.

Összekötötte  a cigarettafüstöt

és a megáradt folyóhoz

hasonló széles

mosolyt.

A titok a tiltott

szóban rejlett,

a birtokos névmásban

a szégyen.

Ebbe a világba

mindenki beléphetett

de még addig sem

lehetett jelen mint

a járókelő árnya a lámpás alatt.

A szajhával ártatlanul barátkoztam.

Elvenni, osztani, kapni,

egyetlen szó:

Én,

borotvaélen

hozott

csodálatos meséjét,

Ő,

ártatlanságomat.

Addig tartott,

míg helyet nem cseréltünk.

Nem kaptam feloldozást.

2013. 03. 9.

Fordította: Fehér Illés