Tanja Stupar – Trifunović Zablude – Tévedések

Tanja Stupar – Trifunović, Zadar 20. 08. 1977 –

Zablude

To je meki omotač od malo vate u ušima noću da ništa ne ometa san

ili u cipeli da ne žulja nešto nježno i sitno što amortizuje bol

Budi moje zablude moja soba za izolaciju od zvuka moja slamka

za čist vazduh budi moje zablude koje neću morati razotkriti nikom a najmanje sebi

koje će me držati za ruku kad se bojim i praviti se da ne primjećuju moj strah

dok gledam kako se topi snijeg kako se lome glečeri kako nestaje svijet

koji je  Bog tako dugo i pažljivo stvarao

kako se u mojoj nutrini odranjaju stijene ka dolje a dolje je vrtoglavo daleko i strašno

kako mi se prsti noću u snu kače o ništa i drhte

budi moje zablude kojih će mi biti pune ruke

budi moje regenerišuće zablude oblog hladan na vrelo čelo

budi moje mudre zablude koje će me ubijediti

da se svijet stalno rađa i da se rađa čak i dok umire i da je sve bolji

samo se meni blesavoj nekad učini da je sve gori

jer mi ponestanu

te nježnje te spasonosne zablude koje donosiš

Tévedések

Puha vattaköteg éjjel a fülben hogy álmodat semmi se zavarja

vagy apró fájdalmat enyhítő lágy valami a cipőben hogy ne törjön

Ébreszd tévedéseimet hangszigetelt az én szobám szalmaszálam

ébreszd tévedéseimet melyeket nem tárok fel senkinek magamnak sem

ha félek azok vezetnek és nem veszik észre félelmemet

míg bámulom hogy olvad a hó hogy szakadnak a gleccserek hogy tűnik el a világ

melyet Isten hosszan figyelmesen teremtett

hogyan omlanak bennem a sziklák a mélybe a szédítő félelmetes messzeségbe

éjjel reszkető ujjaim hogyan kapaszkodnak a semmibe

ébreszd a tévedéseimet tele lesz velük a kezem

ébreszd újjászülető tévedéseimet hűsítik a forró homlokot

ébreszd bölcs tévedéseimet melyek meggyőznek

a világ a halálban is állandóan megújul és egyre tökéletesebb

csak balgaságom látja egyre rosszabbnak

mert számomra eltűnnek

a gyengéd menedéket nyújtó tévedések

Fordította: Fehér Illés