Tanja Stupar – Trifunović Put – Út

Tanja Stupar – Trifunović, Zadar 20. 08. 1977 –

Put

Pisac je putovao devet sati

pola sata je čitao svoje priče njegova žena je dremuckala

ona ne voli kako on piše

i voli drugog pisca

čitati naravno

pisci i nisu za ljubav nego za literaturu

Ivica i Marica su pošli na put

da traže istinu

prosipali su mrvice od kruha da se znaju vratiti kući

ali mrvice su pojeli vrapci

i Ivica i Marica su cijeli život ostali na putu

sa izuzetkom od nekoliko dana provedenih u luksuznom vještičjem hotelu

slatkog zaborava koji ih je mogao koštati glave

Pisac i njegova žena odsjeli su u skupom hotelu

koji je platio organizator promocije

lica su im bila bijela i umorna od puta

ona je pošla s njim zato što on ima zdravstvenih problema

uveče u krevetu leže ukočeni i hladni jedno kraj drugog

kao da isčekuju smrt

Ivica i Marica već godinama maštaju o povratku

i kada Marica počne da priča o kući ili predlaže da sagrade drugu bilo gdje i bilo kakvu

Ivica je tješi i hrabri riječima o čovjeku kao neutemeljenom biću čija je istina levitacija nad bezdanom o kojem ne zna ništa tek sluti da kuća bića njegovog bez temelja lebdi u vazduhu zahvaljujući ljubavi

i da je kuća zapravo sam put luda Marice i da se nemaš gdje vratiti ni otići

jer kuća hoda s tobom

sve to njoj govori Ivica i krišom plače i mašta o onoj kući

koja je stajala na početku svega

još prije puta

Út

Az író kilenc óra hosszat utazott

fél órán át olvasta elbeszélését asszonykája szendergett

nem szerette írásait

másokat szeretett

olvasni

az írók nem a szerelem hanem az irodalom szülöttei

Jancsi és Juliska útnak eredtek

az igazságot keresték

hogy visszataláljanak az útra kenyérmorzsát hintettek

de a morzsát megették a verebek

így Jancsi is Juliska is egész életükben vándoroltak

kivéve néhány a boszorkányok fényűző szállójában édes feledésben

eltöltött napot melyekért életükkel fizethettek volna

Az író és felesége pazar hotelben szálltak meg

a bemutató szervezője fizette

sápadtak voltak a hosszú fárasztó út után

felsége csak beteges volta miatt kísérte

lefekvés után mereven ridegen feküdtek egymás mellett

mint akik a halált várják

Jancsi és Juliska évek óta a hazatérésről álmodoztak

és mikor Juliska saját képzeletbeli házukról kezdett mesélni melyet bárhol felépíthettek volna

Jancsi az emberi lét megalapozatlanságával vígasztalta és bátorította melynek igazsága az ismeretlen szakadék feletti lebegés  és csak sejti hogy otthona a szerelemnek köszönhetően alapok nélkül úszik valahol a levegőben

és Juliska útja és az a ház bolondság nincs hová se visszatérni se távozni

mert a ház elkísér utadon

ezt mondta Jancsi és titokban sírt egy házról álmodott

a mindenekelőttiről

az út kezdete előttiről

Fordította: Fehér Illés