Aleksandra Čvorović (Csvorovity Alekszandra) Banja Luka, 10. 02. 1976. –
Slavuj umire na mjesečini
Pjevao je obješen na brezu
naglavačke okovan srebrnim lancem
Zvala sam ga sleti mi na rame
– Haljina ti je zvjezdoznana i nije za mene
– Moja kosa je topla i meka dođi ugrij se
– Kosa ti je vilovita i beskrajnija od tebe
Ćutala sam i ponekad mi je odgovarao
– Moj lanac je moja sloboda ne mogu ti prići
Po meni klize srebrne kočije
Doplutaće jedna do tebe
naglavačke okovan srebrnim lancem
Zvala sam ga sleti mi na rame
– Haljina ti je zvjezdoznana i nije za mene
– Moja kosa je topla i meka dođi ugrij se
– Kosa ti je vilovita i beskrajnija od tebe
Ćutala sam i ponekad mi je odgovarao
– Moj lanac je moja sloboda ne mogu ti prići
Po meni klize srebrne kočije
Doplutaće jedna do tebe
Holdfényben leli halálát a pacsírta
Ezüst lánccal a nyírfához
kötözve
dalolt fejjel lefelé lógva
Hívtam szálljon a vállamra
– Ruhád csillagjegyes nem
nekem való
– Hajam puha és meleg gyere
melegedj meg
– Hajad tündéri nálad
végtelenebb
Hallgattam néha válaszolt
– Láncom szabadságom nem
közeledhetek
Ezüst hintók csúszkálnak rajtam
Egy hozzád is
elér
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése