Milenko Stojičić Slika i (ja) gledac (ilustracija za knjigu poezije) – A kép és (én) a szemlélő (verseskötethez illusztráció)



Milenko Stojičić 
Mrkonjić Grad 22. jauar 1956. – Banja Luka 11. maj 2019.

Slika i (ja) gledac

          (ilustracija za knjigu poezije)

1.

Slikano čudo raslikano izvan rama

kao misao razmišljena iz glave.

Boje do nesluta razbojene. 

Svitac  harmonije na vršku kista

majstora  drhtućeg u zatalasanom prostoru

mirenja znaka i priznaka.

Blizu sam slici, ali bliski jesmo li

u dvojini?

2.

Razviđam sliku u dubini prostora

rimovanih kao u boji stih.

Je li Ona, stooka,dovidjela mene?

Pitam Majstora kista zapaljenog kao grm

Svetoga Elma: gorim li i ja raznobojnom vatrom?

Majstor zahuknu svoj plameni kist:

u slici još si samo mladun čist.

Nevidio jesi da se u božijem miru

svitac na kistu smirio u leptiru!

3.

Smjeran, ljubim kist ko krst kreacije,

ulazim u svetilište boje,

pročišćen znanjem leptira vjerujućeg

u religiju boga kolorita.

U nutrištu slike pričestiću se mezgrom

demijurga.

Učim školu svitaca i leptira, sričem sliku

i prisliku svemira.

Još sam bijel gledac u bijelosti slike

prvačić u školi delirike.

U budućoj zori likovne semantike dovidjeću

Hristanovu glavu delirike. 

A kép és (én) a szemlélő

     

(verseskötethez illusztráció)

1.

A kereten túláradó festett csoda

gondolatözön.

A színek határtalan áradata.

A jelek jelzések megbékélésének

megbolydult terében a reszkető mester

ecsetén az összhang hajnala.

Közel állok a képhez, de vajh

viszonyunk meghitt-e?

2.

A színes rímekkel teli

térben látom a képet.

De Ő, a százszemű, észrevett-e?

Kérdem a kezében Szent Elmo tüzével

lángoló ecsetet tartó Mestert: én is tarka lánggal lobogok?

A Mester izzó ecsetével mutatta:

a képen csak az ifjú marad tiszta.

Az isten szerelmére nem látod

a szentjánosbogár a lepkében lelt nyugovást!

3.

Alázatosan csókolom az ecsetet, az alkotás keresztjét,

a lepke tudatával letisztultan

bízva a szivárvány istenében,

a színek szentélyébe lépek.

A képben a démiurgosz éltető nedvével

fogok áldozni.

Bogarak lepkék iskolájában tanulok,

képet képzeletet tagolok.

A kép fehérében csak fakó szemlélő vagyok

elsős a téboly iskolájában.

Az új művészetek jövendő hajnalán majd ismét találkozok

Krisztián tébolyodott alakjával.

Fordította: Fehér Illés

*Hristan – izmišljen mladi pesnik

**Krisztián: a szerző által kitalált ifjú költő