Mesud Islamović Nedjelja – Vasárnap

Mesud Islamović – Medo Goranin

Banja Luka, 24.10.1926. – Bihać 2002.

Nedjelja

Da rasplačem jablanove i zvijezde slupam

Da nježnost preorem svojim pogledima

Da ponesem malo radosti sa lica sretnih

Da uselim svoje želje u tuđu stvarnost

Da se veselim samo što se mnogi vesele

Da zaboravim sebe i da našem nekog drugog u sebi

Da me proglase ubicom zbog svega

Da ostanem na rubovima čekanja

Reci mi u čemu želiš da me nađeš

Reci mi kakve su moje oči poslije naših susreta

Reci mi ima li mjesta u tvom srcu za jedan grob

Reci mi kojeg dana ću da izdahnem u tebi

Poći ću još noćas na izvor našeg našeg početka da se oprostim

Poći ću sa tvojom pričom o velikoj ljubavi

Poći ću sa našom malom tajnom za ova ljudska stradanja

Poći ću da se ne moram vraćati kroz groblja naših sanja

Poći ću da ostaneš sretna ako je to moguće

Poći ću i ne pitaj više za mene jer mene nema

Poći ću – zaboravila si me u tuđem smijehu danas

Poći ću prvi put polaskom bez povratka...

Nemoj mi više dolaziti ni u snu

Nemoj da se zamaraš samo zbog ispričanih želja

Nemoj, jer te čeka život čovjekov a ja sam izgubljena stvar

Nemoj da me sažaljevaš što sam se našao u tebi

Nemoj da žališ – ti i ja smo ipak bili dobri

Nemoj zaboraviti da se sjetiš

Nemoj da zaboraviš naše skrovište samo zbog obećanja

Ako sam ti dao sebe ponosam sam na to davanje

Ako nekad budeš plakala potraži me u svojim suzama

Ako je ova ipovijest smiješna ti se nećeš čuditi

Poslednji put mi reci šta da učinim noćas

Poslednji put pozdravljam – zbom

Poslednji put odlazim – ako griješim dođi mi

Poslednji put mi dođi da se oprostimo zaista...

Vasárnap

Ríkassam meg a jegenyéket zúzzam össze a csillagokat

Szántsam fel tekintetemmel a gyengédséget

Hozzak vidámságot a boldogok arcáról

Költöztessem vágyamat idegen lélekbe

Örüljek csak azért mert sokan ujjonganak

Felejtsem el önmagamat és találjak magamban valaki mást

Nyilvánítsanak mindezekért gyilkossá

Maradjak a várakozás szakadékánál

Mondd miben szeretnél meglelni

Mondd találkozásunk után milyen a szemem

Mondd van-e helyes szívedben egy sírnak

Mondd benned mikor leljem halálom

Még az éjjel búcsúzni kezdetünk eredetéhez indulok

Az örökös szerelemről szóló meséddel indulok el

A gyötrődésről szóló titkunkkal indulok el

Elindulok hogy ne kelljen álmunk sírjára visszatérnem

Elindulok hogy boldog lehess ha ez lehető

Elindulok és ne érdeklődj utánam mert nem létezem

Elindulok – idegen mosolyában feledtél el

Elindulok a visszaút nélküli ösvényen...

Ne keress fel álmomban

Ne fáraszd magad a be nem teljesült vágyakkal

Ne, mert rád emberi sors vár én pedig elveszített tárgy vagyok

Ne sajnálj azért mert benned találtam meg önmagam

Ne sajnálj – mi ketten mégis egyek voltunk

Ne felejts el emlékezni

Ne feledd el búvóhelyünket hisz megigérted

Ha neked önmagamat adtam erre büszke vagyok

Ha valaha is könnyezel keress fel könnyeddel

Ha nevetséges is ez a vallomás nem fogsz meglepődni

Utoljára mondd ma éjjel mit tegyek

Utoljára köszöntelek – isten veled

Utoljára indulok el – gyere vissza ha tévedtem

Utoljára gyere vissza hogy végleg elbúcsúzzunk…

Fordította:  Fehér Illés