Várady Szabolcs Háló fölött – Iznad mreže



Várady Szabolcs (Sabolč Varadi) Budapest, 1943. január 27. –

Háló fölött

Befordulok egy utcasarkon,

eltévedek a városomban –

fogaim koccanó zajában

tenyésznek álomképeim,

miket szétugraszt majd a lárma.

A játszótér mentén írígylem

a gyerekszertartások gőgjét,

futólag, mert tovább igyekszem,

üres utcába fordulok,

hol rongyos házfalak közöt

kopott zenéket lélegeznek

pucér ablaksorok,

hát jöjj, és fogd meg a kezem.

Ha nem felejtesz el, hazatalálok.

Idegen utcába ne kergess,

hol térdre kényszerít hiányod.

Engedj megállni lábamon,

engedd, hogy induljak veled

világom fölfedezni végre,

az örökösen tervezett

döntő fölismerésre.

Nem válaszolsz. A csókjaim

átfutnak arcodon. Lebegsz

a kötelesség, szeretet,

szerelem hálói fölött

az áldozat sorsát latolva.

Hiszen ha őt elengeded,

tudom, zuhanás lesz a sorsa.

Hiszen hármunk egymást faló

kapcsolatából kitaszítva

talán a harmadik jelen lesz

levágott testrészként örökre,

immár mit sem gyanítva.

S kit a harc győztesnek ír be,

a béke áthúzza nevét.

Szeretlek. Véget ér az utca,

a párkánysor lemállik.

Elindulok feléd.

Iznad mreže

Skrećem u neznanu ulicu

zalutam u vlastitom gradu –

U škrgutavoj galami

bujaju mi snoviđenja

koje rastura ulična buka.

Uz igralište zavidim

gordosti dečačkih igara,

u prolazu, jer dalje koračam,

u praznu ulicu skrećem

gde među trošnim zidovima

otrcane melodije udišu

nagi prozori,

pa dođi, uhvati mi ruku.

Ne zaboraviš li me, naći ću dom.

Ne teraj me u strane sokake

gde bez tebe na kolena padam.

Pa pusti da stanem na noge,

dopusti, da s tobom krenem

da otkrijem sopstveni svet,

to odavno planirano

konačno otkrovenje.

Ne odgovaraš. Moji poljupci

preleću ti lice. Lebdiš

iznad mreže odgovornosti,

naklonjenosti i ljubavi

procenjući sudbinu žrtve.

Jer ako njega napustiš

znam, sledi mu propast.

Jer odbačen iz naše

trojne porazne povezanosti

treći će kao odsečeni

ud, više ne sluteći ništa,

biti večito prisutan.

I ime pobednika u toj

borbi crtom prekriži mir.

Volim te. Kraj je ulice,

ruši se trošni zid.

Prema tebi krećem.

Prevod: Fehér Illés

Objavljeno: Ezüst híd – Srebrni most (2011)

                                            Családi kör, Novi sad