Željko Đurđević Banja Luka 29. 08. 1976 –
Crne figure
Na šahovskoj tabli
figure uvijek padaju udesno
nadohvat drhtave ruke
južnom terasom anđeo kači oprani veš
u džepovima i ispod kragni
paunovo perje miriše na biblijsku smolu
gušter zatvoren u flaši nedopijenog mlijeka
jezika sličnog ružinom pupoljku iz bajke
maštaš o figurama od slonovače i rubina
prsti ti kao plima kvase užareni pijesak Perzije
kada su te predstavljali gospodarima
i suočavali sa izazivačima
mogao si jednim potezom osvajati
kraljevstva slavu i najljepše djevice
sada tvoj ispucali glas odzvanja dugom bolesničkom sobom:
– Ti si na potezu.
Donesi fišek suncokretovih sjemenki.
Obožavam grickati svjetlost.
Tako to rade velemajstori.
– U redu!
reče Smrt
spuštajući telefonsku slušalicu
Fekete bábuk
A sakktáblán
mindig a reszkető kéz
közelébe
jobbra esnek a bábuk
a déli balkonon angyal
tereget
zsebeiben és gallérja alatt
gyantaillatú szent pávatollak
a teljesen ki nem ürített
tejesüvegbe zárt gyík
nyelve talán mesebeli
rózsabimbó
elefántcsont és rubin
figurákról álmodozol
ujjad mint a dagály áztatja
Perzsia forró homokját
mikor bemutattak az
uralkodóknak
és szembesítettek a
kihívókkal
egyetlen lépéssel
dicsőséget szereztél
királyokat gyönyörű
szüzeket ejtettél ámulatba
most rekedt hangod
visszhangzik a tágas betegszobában:
–
Te lépsz.
Hozd ide a napraforgó magtárát.
Imádom a fénycsipegetést.
Így tesznek a nagymesterek.
–
Rendben!
mondta a Halál
és letette a távbeszélőt
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése