Željko Đurđević Vrtoglavica – Káprázat

Željko Đurđević Banja Luka 29. 08. 1976 –

Vrtoglavica

Мakondo postaje stvaran

                                                                                        

Ne čudi me što tako često padate. Zagonetnije mi je što vam je glava još na ramenu.

Тo nije narkolepsija, već kompleks čestog čitanja. Rečenice su vas opile.

А sa koje strane knjige padate?

Razumijete li postupke svojih junaka i da li bi postali ubica kao neki od njih

samo zato što ste ih osmislili ne daje vam za pravo da vjerujete u Boga

zločin milosrđe slavu propast istoriju filozofiju genetiku

ili bi ipak zagonetnije počeli kako vas ne bi oborio završetak?

Imate li strahove kada dodirnete korice, gori li u vama djetinjstvo

ili ste željeli prečicom odrasti?

Ne znam i ne želim da znam!

Ponekad padajući pomislim da je znatiželja kućica u kojoj je začet univerzum.

Na jednoj strani je krov, prepotstavljam da je gore, ali ne smijem gore, na drugoj su

vrata što trepere kao trup aviona bombardera, na trećoj prozori koji na mogu zaustaviti

promaju kišu i insekte,

a na četvrtoj je veranda sa okačenom mrežom u kojoj drijema čitalac, puštajući um da onjuši i razgleda duge plantaže neobranih knjiga. Ne podnosim nepomično voće, previše je soka u njima. Kućica se sklopi kada se ubere knjiga.Prvo je pomiluju oči, pa usne i jezik.

Káprázat

Macondo megelevenedik

Nem csodálom hogy sűrűn elestek. Számomra titokzatosabb fejetek még nyakatokon van.

Ez nem narkolepszia, olvasászavar. A mondatok káprázata.

A könyv melyik oldalára estek?

Megértitek-e hőseitek cselekedeteit gyilkosokká válnátok-e mint közülük néhány

csak azért mert így terveztétek nincs jogotok hinni Istenben

bűnben irgalomban dicsőségben bukásban történelemben filozófiában genetikában

vagy mégis rejtélyesebben kezdenétek hogy a vég ne teperjen le benneteket?

Féltek-e mikor megérintitek a borítólapot, lángol-e bennetek gyerekkorotok

vagy minden keresztülvágva akartok felnőttekké válni?

Nem tudom, nem is akarom tudni!

Néha zuhanás közben úgy érzem a kíváncsiság kunyhó melyben az univerzum fogant.

Egyik oldalán a tető, feltételezem fenn, de nem merek felmenni, másik oldalán a bombázó törzséhez hasonlóan vibráló ajtó, harmadik oldalán az ablakok huzatot esőt bogarakat nem képesek visszatartani,

negyedik oldalán van a tornác függőhálóval ahol az olvasó szendereg, szabadon szagolja lapozgatja a hosszú még érintetlen könyvültetvényeket. Nem viselem el a mozdulatlan gyümölcsöt, túl sok gyümölcsnedvet tartalmaz. A ház könyvszüretkor áll össze. Először a szem majd az ajak és a nyelv simítja meg.

Fordította: Fehér Illés