Željko Đurđević Banja Luka 29. 08. 1976 –
Slikareva opsesija
( Sjećanje na Figueres)
Borjani Mrđi
Skinuti se potpuno go. Zamisliti Muzej Mirisa Djetinjstva.
Brijačem iz TV reklame obrijati sve dlačice (čak i one jedva vidljive na satelitskom snimku stolne lampe).
Skupiti dlačice u šaku, zatim ih zadaviti svilenim koncem za čišćenje zuba. Čim ispuste uzdahe ljudske kože, sukrvice i mesa, iz ostave donijeti bambusov štap. Plamen dlačica pričvrstiti na njegov vrh, a baklju umočiti u vulkan boja što urla na paleti.
Na manjem zidu kraj ulaznih vrata ateljea naslikati jaje. Dugo ga posmatrati (kao da je izložen u Muzeju), potom sakriti iza leđa bambusovu baklju koja služi samo za slikanje po zidu.
Otići na tavan. Uzeti kanister benzina.
Još nekoliko sati gledati jaje (opraštajući se od njega) sve dok u skloništu mozga ne ostane svaki njegov djelić.
Posebno obratiti pažnju na neravnine i lebdeću paučinu na zidu (nije propisno gletovan ni očišćen).
Krokodilskom štipaljkom ščepati nozdrve, da miris kasnog proljeća zanijemi.
Udahnuti vibracije zida koji se želi spojiti sa nebom.
Zapaliti atelje.
Istog dana, mladoj agentici osiguranja pokloniti ružu istrgnutu iz planinske rose.
Obećati joj besplatni portret (naglašavajući da bi odsjaj njenih očiju teško mogli vjerno naslikati Dali, Karavađo, Pikaso, pa čak i da Vinči, jer su uvojci vatrene kose i nestvarne linije lica, izazov kojem slikari ne mogu odoljeti).
Uzeti novac od osiguranja.
Sagraditi novo utočište, još svjetliji i raskošniji atelje.
Pariško plavom selotejp trakom preko usta, zabraniti pristup riječima.
Skinuti se go. Dugo plakati, skupljajući na otvrdlim dlanovima suze od boja i dima, sve dok se ne pojavi originalna kopija slika jajeta iz uma.
Ući u jaje pogledom osuđenika na vječnost.
Nakon toga , ukosnicom bjelanjka sloboditi ručne zglobove od lisica žumanjka što sprečavaju cirkulacije slike. Ključem crne boje ispod malog nokta razvijenije ruke otključati ljusku i vratiti se kao vrišteća suza, prvo u lijevo, pa poslije tri treptaja, u desno oko.
A festő rögeszméje
(Figueresre emlékezve)
Borjan Mrdanak
Meztelenre vetkőzni.
Elképzelni a Gyerekkori Illatok Múzeumát.
A TV-reklámokról borotvával
leborotválni minden szőrszálat (még az asztali lámpa műholdfelvételén alig
láthatókat is).
Markunkba szedni a
szőrszálakat majd a fogak tisztítására szolgáló selyemszállal megfojtani. Amint
emberi bőr, savó és hús módján sóhajtottak, elő a kamrából a bambuszbottal. A
szőrszálak lángját a végére erősíteni, a fáklyát pedig a planétán zúgó vulkán
színébe mártani.
A műteremben a bejárati
ajtó melletti kisebb falra tojást rajzolni. Hosszan figyelni (mintha kiállítási
tárgy lenne a múzeumban), majd a bambuszfáklyát mely csak falfestésre szolgált
hátunk mögé rejteni.
Fel a padlásra. A benzinnel
tele kannáért.
Mindaddig nézni a tojást
(búcsúzóul) míg pontos mása ki nem pattan az agyból.
Különös figyelmet szentelni
a fal egyenetlenségeire és a pókhálókra (nem előírás szerint glettelt és nem
tisztított).
Krokodilcsipeszekkel
szorítani össze az orrcimpát, hogy a későtavaszi illat elnémuljon.
Az éggel egyesülni kívánó
falvibrációkat belélegezni.
A műtermet felgyújtani.
Ugyanaznap rózsát szakítani
a biztosító ügynökasszonyának dombharmatból.
Ingyen önarcképet ígérni
neki (kihangsúlyozva, hogy szemvillanását még Dali, Caravaggio, Picasso sőt da
Vinci is nehezen tudná visszaadni, mert lángoló hajtincsei és földöntúli
arcvonásai a festő számára ellenállhatatlan kihívás).
A biztosítótól átvenni a
pénzt.
Új menedékhelyet építeni,
világosabb, pompásabb műtermet.
A szájtól párizsikék
ragasztószalaggal elzárni a szavakhoz vezető utat.
Meztelenre vetkőzni.
Mindaddig sírni és a kérges tenyereken szín- és füstkönnyet gyűjteni míg meg
nem jelenik az agyból a tojás pontos másolata.
Örökkévalóságra ítélt
tekintettel a tojásba hatolni.
Ezután a fehérje hajtűjével a kép áramlását akadályozó
sárgája bilincséből kiszabadítani a csuklókat. A fejlettebb kézen lévő köröm
alatti fekete szín kulcsával felnyitni a héjat és visító könnyként előbb a bal,
majd három pillantás után a jobb szembe is visszatérni.
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése