Ranko Preradović, Vršani kod Prnjavora 1944 –
Детињcтвo
били смо у зачећу цвет
усамљени били смо у сновима
гладни и румени наги а пресрећни
били смо по сиротиштима и сметљиштима
учили живот од звери школовали се наивно
измишљали мајке а волели страшно куварице
привикавали се раду и проводу
били вековима одрпана деца
били смо у гробљу гробови очева
одусправна вода водоравно дрвеће и биље
заточеници сопствених предела
изван свега били тама тек осетна
у центру света у нервном систему
били смо тиранисани и били тирани
крадљици смо били а често поткрадани
били смо владари и нама су владали
лупежи срамни били смо врло једноставни
сад нас више ни због чега не боли глава
били смо тако прошлост само
која свет и све у њему могуће спасава
сад нас више нема и ни због чега стварно не боли глава
Gyerekkor
fogantatáskor
virágok
álmainkban
magányosak voltunk
éhesek
kipirultak meztelenek de boldogok
árvaházakban
és szeméttelepeken tanyáztunk
vadaktól
tanultunk élni balgán iskolába jártunk
kigondoltuk
anyánkat nagyon szerettük a szakácsnőket
munkára
és mulatozásra szoktattuk magunkat
mindöröktől
toprongyos gyerekek voltunk
a
sírokban apáink sírjai voltunk
pocsolyák
vízszintesen fekvő fák növények
saját
tartományunk foglyai
kirekesztetten
az idegrendszerben
a
világ közepén alig érzékelhető sötét foltok
elnyomottak
voltunk és egyúttal zsarnokok
tolvajok
voltunk és gyakran meglopottak
uralkodtunk
de mások felettünk uralkodtak
csibészek
gyalázatosak puritánok voltunk
ma már
semmiért nem fáj a fejünk
így
csak múltunk voltunk
akik
úgy ahogy van megmentik a világot
ma már nem is létezünk és tényleg semmiért sem fáj a
fejünk.
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése