Zlatan
Jurić Kotor Varoš, 23. septembar 1972. –
Mati,
devica
Moja prelepa Mati, bela,
u podnožju neba usnila.
Dugorepe zvezde blagu dušu nose,
rađaju anđelčiće-zečiće.
Sedam stotina serafima,
nerazumnom pesmom kliču.
Čisti, goli, nasmejani.
U vrtovima božjim niču makovi.
Venac cvetova Mati ubrala.
Svečano venčanje, udešeno.
Svemoćni Muž, uzbuđen, ćuti.
Nevesta presrećna, u bledoj venčanici.
Malčice nepomična i slepa,
nevina, drhti prve bračne noći.
Anyám, az érintetlen
Csillagos égbolt alatt
aludt el
szépséges hófehér Anyám.
Gyengéd lelket visznek az
üstökösök,
angyal-nyulakat szülnek.
Hétszáz szeráf
érthetetlen dalt énekel.
Tiszták, meztelenek,
vidámak.
Isten kertjében mák terem.
Anyám koszorúvirágot
szedett.
Takaros, ünnepélyes esküvő.
Hallgat, izgatott a
mindenható Férj.
Halvány esküvői ruhájában
vidám az Ara.
Alig mozdul és vakon,
érintetlen, reszket az első nászéjszakán.
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése