Milenko
Vujičić Prijedor, 05. 10. 1946
–
Tkalac
Čempresi beskrajne tišine
podrhtavaju vrhovima
na dnu mog umora.
Daj da se skrstim
da vjeđe spustim
srce u meni, Svevišnji, gleda.
Dok slušam kako se
ptica duše u pjesmu spušta.
I kad se spuste vjeđe
daj Bože da
ne bude između Tebe i mene međe.
A szövő
Gyötörtségem mélyén remegnek
a határtalan csend
ciprusai.
Mindenható, engedd hogy
elbújhassak burkolj
fátyolba
szívem téged néz
Míg hallgatom madár a
lelkeket
hogyan süllyeszti énekébe.
És ha lehull a palást
add meg nékem Istenem
közöttünk ne legyen korlát.
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése