Mirtse Zsuzsa Anna Ahmatova kései levele – Pozno pismo Ane Ahmatove

Mirtse Zsuzsa (Žuža Mirče)

Anna Ahmatova kései levele

Komor ma, kedves, pedig minden télen
Ugyanott árulnak még ma is gesztenyét,
Néva-parton vagy a Váci utcán,
Moj daragoj , hamar eltelik hatvan év.

Itt e női hang már fél százada hallgat,
Kedvelni nem tud, teste élő félelem,
Lehoztak érte mégis minden csillagot -
Ócska konflison magához este érkezem.

S bár Önt, azt mondják, nem is ismerem,
Néhány évtized választ el, maroknyi föld;
A birodalom, mit odabent építünk,
Kegyes hazugság vagy világrend, összeköt.

Szeretném, ha idejönne mellém
Üldögéljünk porceláncsészék felett
Legyen az Néva-part vagy épp a Váci utca,
Emlékezem, ha hagynak, emlékeztetek.

Tegnapi bor kerül elő, s leszünk
Évszázadok alján gyűlő ébredés,
Szökőkutak vagyunk, szökésnek indult évek,
Néma párbeszédet játszunk, maga meg én.

A múltja lettem, s Ön a jövőm, ha úgy tetszik
Posztamens, műkő, meg némi füstarany,
Ránk gyűrődik minden ruhánk, késik
A kérdező, a válasz elmarad. 

Pozno pismo Ane Ahmatove

Tmurni ste danas, draga, ali svake zime

Na istom mestu prodavaju marone

Na obali Neve ili u ulici Vaci,

Moj daragoj, šezdeset godina brzo prođe.

Tu taj ženski glas već pola stoleća šuti,

Voleti ne zna, telo joj pretvoren u strah,

Ipak su skinuli zbog nje zvezde –

Večeras na trošnom fijakeru stižem do vas.

Iako kažu da Vas ni ne poznajem,

Nekoliko desetleća, parče zemlje nas razdvaja;

Al carevina što iznutra gradimo,

Velikodušna laž ili poredak sveta ipak spaja.

Volela bi da mi priđete

Neka zasednemo uz porculanski fildžan

Bilo da je obala Neve ili baš ulica Vaci,

Sećam se, ako dozvole, i podsećam.

Na stolu je jučerašnje vino, i bićemo

Zborište buđenja na dnu stoleća,

Vodoskoci smo, godine u bekstvu,

Igrači nemog dijaloga, vi i ja.

Postala sam prošlost a Vi ste mi budućnost,

Po volji postament i prah u obliku zlata,

Naboraju se naše haljine, kasni

Pitanje, odgovora nema.

Prevod: Fehér Illés