Mirtse Zsuzsa Hermák – Herme

Mirtse Zsuzsa (Žuža Mirče

Hermák

Betájoltál. Lehettél volna irányom,

árnyék, fekete szín, ami feltölti 

a hiányt. Voltál maszkom, mindent elmondó,

bevallom, szerettem bujkálni alattad,

amikor nem volt szükség rám.

Kötszert értelmező seb lehettél volna,

oszlop, mely vérző hátán tartja a vésést,

rögzítsd bennem örökké mozgó helyzetem,

fakó lámpásom vagy imbolygó bójám légy,

hullámom akár, ha éppen úgy van kedvünk,

sodord ki a partra elázott mindenem,

ne legyen saját fényem, árván

keringjek bolygóként veled,

és ha egyszer mennem kell,

könnyű szívvel engedj el.

Herme

Usmerio si me. Mogao bi mi biti putokaz,

osen, crna boja koja manjak puni.

Bio si mi maska, znak koji sve odaje,

priznajem, volela sam se ispod tebe skrivati,

kad nisam bila neophodna.

Mogao bi biti za nezaceljene rane bandaža,

stub koji na krvarećim leđima nosi urez,

učvrsti u meni moj vazda pomičan položaj,

budi mi bleda svetiljka ili treptajuća plutača,

makar na valovima, ako nam tako prahne,

priteraj na obalu moje raškvašene prnje,

nek nemam vlastito svetlo, nek samotno

poput zvezde lutalice s tobom švrljam,

i kad jednom krenuti trebam,

laka srca me pusti.

                                       Prevod: Fehér Illés