Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2014. február 6., csütörtök

Slobodan Bošković Кo ljubi noćas tu ženu – Ki csókolja ma éjjel azt az asszonyt



Slobodan Bošković Kolašin, 12. 06. 1947. –


Кo ljubi noćas tu ženu

Ko ljubi noćas mjesto mene tu ženu
Ko se igra njenom živom vatrom
Ko se uvlači u njen razum kao u venu
Ko je isti strašću i noću i jutrom

Neko skida s nje plamene cvjetove
Neko joj razdvaja peraja kao krila
Dok je voli mrzi je i strasno zove
Da bi na razum već jednom zaboravila

Ona ove noći smrtno grijeh ljubi
Sva se otkida od sebe krvlju bunca
Potanja u oblak što se s njom gubi
Uzvodno sa maglom na domak sunca
Ko ljubi tu ženu noćas ko je voli
Ko otrovne izazove meni lukavo baca
Ne zna možda koliko ta ljubav boli
Koliko me noćas u tvrd očaj baca


Ki csókolja ma éjjel azt az asszonyt

Ki csókolja ma éjjel helyettem azt az asszonyt
Ki játszadozik tüzes valójával
Ki fészkeli be magát értelmébe
Ki halmozza el éjjel-nappal vágyaival

Valaki lángoló virágokat szed róla
Valaki szétnyitja szemérme szárnyait
Míg szereti gyűlöli és szenvedélyesen szólítja
Hogy egyszer végre eszét veszítse

Ma éjjel halálos bűnt csókol az az asszony
Mindent leszakít magáról vérében félrebeszél
Karcsú felhővé válik mely napközelben
Együtt tűnik el a víz felett lebegő köddel
Ki csókolja szereti ma éjjel azt az asszonyt
Ki hajít elém ravaszul mérgezett vetélkedést
Tán nem tudja mennyire fáj ez a szerelem
Mily keserű reménytelenségbe kerget

Fordította: Fehér Illés
 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése