Sreten Vujković Priča o trajanju – Mese a megmaradásról - A Tale About Surviving



Sreten Vujković, Marićka kod Prijedora 13. 02. 1942. –

Priča o trajanju

Otići će oni koji će otići,

ponijeti svoje slovo sa sobom,

ostaće oni koji će ostati,

čuvati tačku sa Upitnikom.

Oni su stvorili svoje slovo,

iz kog je nama ostala tačka,

i mi ćemo stajati kod nje,

gledajući kako vrijeme teče.

Nikud neće otići naša voda,

ni prah zemni neće otići,

ni vazduh nikud otići neće

iz našeg velikog Upitnika.

Da nije naše vode, kako bismo

pričali našu priču o potopu,

da nije zemlje, kako bismo

pričali pričali o postojanju,

da nije vazduha, kako bismo

pričali svoju priču o letenju,

da nije Upitnika, kako bismo

pričali svoju priču o tački.

Zabodemo Šestar u svoju tačku,

i lagano šestarimo kružnicu,

pod rebrima bode nas šiljak,

vezani za Jarbol slušamo muziku.

Mese a megmaradásról

Magukkal viszik saját betűjüket

elmennek a halandók,

kérdőjellel őrizve a pontot

maradnak a megmaradók.

Megalkotott saját betűjükből

egy pont maradt ránk,

és mi nézve hogyan halad az idő

mellette maradunk.

Hatalmas Kérdőjelünkből

vizünk nem tűnik el,

a por sem tűnik el,

a levegő sem tűnik el.

Ha nem lenne vizünk, hogyan

mesélhetnénk vízözönről,

ha nem lenne föld, hogyan

mesélhetnénk létezésről,

ha nem lenne levegő, hogyan

mesélhetnénk szárnyalásról,

ha nem lenne Kérdőjel, hogyan

mesélhetnénk a pontról.

Pontunkba szúrjuk az Iránytűt

és könnyedén kört rajzolunk,

hegyét bordáink között érezzük,

zenét Árbochoz kötözve hallgatunk.

                             Fordította: Fehér Illés

A Tale About Surviving

With their own letter of the alphabet

mortals are leaving us.

The survivors remain here

guarding full points with question marks.

From their own composed letter

only a point remains with us,

and we – watching as time goes by -

stay with it.

From our huge Question Mark

our water doesn’t vanish,

neither does dust,

nor does the air.

If we had no water, how

could we speak about the Flood,

if there was no earth, how

could we speak about life,

if there was no air, how

could we speak about soaring,

if there was no Question Mark, how

could we speak about the full point.

We pierce the Compass in our point

and draw a circle with ease,

we feel its tips between our ribs,

we listen to music while roped on the Mast.

                             Translated by N. Ullrich Katalin