Sreten Vujković Priča o pismu – Mese a levélről



Sreten Vujković, Marićka kod Prijedora 13. 02. 1942. –

Priča o pismu

Ovo je moje pismo,

koje napisah sebi,

zemlja ga dobila.

Ovo je moje Slovo,

znak moga pisma,

nebo ga dobilo.

Ovo je moje Tijelo,

nahranjeno Pismom,

osta mi nerečeno.

Ovo je moja Duša,

ures moga Slova,

kojoj još dugujem.

Ovo je moja želja,

koja me snalazi

kada nisam svoj.

Ovo je moja Molitva,

koja mene nikada

nije htela moliti.

Sada sam bez ičega,

a toliko sam imao

kad sam pisao Pismo.

Mese a levélről

Ezt a levelet

magamnak írtam,

a föld kapta meg.

Ez az én Betűm,

levelem ismérve,

az ég kapta meg.

Ez az én Levéllel

táplált Testem,

hangsúlytalan maradt.

Ez az én Lelkem,

Betűm drágaköve,

adósa vagyok.

Ez az én kívánságom,

mindig rám talál

ha nem vagyok magamnál.

Ez az én Imám,

sosem akart

imádkozni értem.

Semmim se maradt,

pedig mennyi mindenem volt

mikor a Levelet írtam.

                             Fordította: Fehér Illés