Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2014. március 17., hétfő

Szenes Anikó Egy – kettő – három… – Jedan – dva – tri… – One - two - three...


Szenes Anikó (Hannah Szenes - Cháná Szenes)
Budapest 1921. július 17. – Budapest 1944, november 7.



Egy – kettő – három…

Egy – kettő – három…
                        nyolc a hossza,
Két lépéssel mérem a szélet…
Kérdőjelként lebeg az Élet.

Egy – kettő – három…
                        tán egy hét is,
Vagy a hó vége még itt talál,
De fejem felett a Halál.

Huszonhárom lennék
                        most júliusban…        
Merész játékban számra tettem,
A kocka perdült. – Veszítettem.*

Budapest, 1944. VI. 20.

* A börtönben írt utolsó verse.




Jedan – dva – tri...

Jedan – dva – tri...
               osam je cela dužina,
Sa dva koraka merim prikrajka...
Život je pod znakom pitanja.

Jedan – dva – tri...
               možda je i nedelja,
Il kraj meseca još me dočeka,
Ali Smrt me svakako čeka.

Dvadesetri bi imala
               sada jula...
Broj sam u odvažnoj igri birala,
Zaigrala se kocka. – Izgubila.**

Budimpešta, 20. VI. 1944.

**U tamnici napisana zadnja njena pesma.

                             Prevod: Fehér Illés


One - two - three...

One - two - three...
    eight feet long       
Two strides across, the rest is dark...
Life is a fleeting question mark.

One - two - three...    
    maybe another week.        
Or the next month may still find me here,   
But death, I feel is very near.           

Now, in the month of July,
    I am 23 years of age,
In a daring game of numbers I placed my bet,
The dice rolled, I lost.


This poem was found  in Hannah's death cell after her execution.

                           Translated by Steven Moskowitz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése