Szenes Anikó Egy – kettő – három… – Jedan – dva – tri… – One - two - three...

Szenes Anikó (Hannah Szenes - Cháná Szenes)

Budapest 1921. július 17. – Budapest 1944, november 7.

Egy – kettő – három…

Egy – kettő – három…

                        nyolc a hossza,

Két lépéssel mérem a szélet…

Kérdőjelként lebeg az Élet.

Egy – kettő – három…

                        tán egy hét is,

Vagy a hó vége még itt talál,

De fejem felett a Halál.

Huszonhárom lennék

                        most júliusban…        

Merész játékban számra tettem,

A kocka perdült. – Veszítettem.*

Budapest, 1944. VI. 20.

* A börtönben írt utolsó verse.

Jedan – dva – tri...

Jedan – dva – tri...

               osam je cela dužina,

Sa dva koraka merim prikrajka...

Život je pod znakom pitanja.

Jedan – dva – tri...

               možda je i nedelja,

Il kraj meseca još me dočeka,

Ali Smrt me svakako čeka.

Dvadesetri bi imala

               sada jula...

Broj sam u odvažnoj igri birala,

Zaigrala se kocka. – Izgubila.**

Budimpešta, 20. VI. 1944.

**U tamnici napisana zadnja njena pesma.

                             Prevod: Fehér Illés

One - two - three...

One - two - three...

    eight feet long       

Two strides across, the rest is dark...

Life is a fleeting question mark.

One - two - three...    

    maybe another week.        

Or the next month may still find me here,   

But death, I feel is very near.           

Now, in the month of July,

    I am 23 years of age,

In a daring game of numbers I placed my bet,

The dice rolled, I lost.

This poem was found  in Hannah's death cell after her execution.

                           Translated by Steven Moskowitz