Vesna Parun Zagrljaj – Ölelés

Vesna Parun

Zlarin, 10. travnja 1922. – Stubičke Toplice, 25. listopada 2010.

Zagrljaj

Što šapću tvoje oči brzim pticama
s dalekih obala?
Nevidljiva u djetelini
na tvojim usnama treperi večer zvjezdana.

Pitaš me zašto rukom pokazujem na zapad.
Ja drhtim prozirna u ljepoti sumraka
i samo jasnim odronom koraka na nizbrdici
prikrivam tjeskobu golog cvijeta.

Ti me tješiš osmjehom
što blješteći baca tamnozelenu sjenku
na ostavljeno jezero.

Večer je crvenozlatna i tako bliska javi.
Ptice prelijeću nad nama
zamišljeno.
Dan se blagim žalima produljuje u nepoznato.

Ölelés

Mit üzen szemed a távoli partok

gyors röptű madarainak?

A lóherésben láthatatlan

csillagos éj vibrál ajkadon.

Kérded ujjammal miért mutatok nyugatra.

Áttetszőn remegek a napnyugta igézetében

és a lejtőn legördülő határozott lépteimmel

titkolom a csupasz virág szorongását.

Az elhagyott tóra

villanó sötétzöld árnyékot vető

mosolyoddal vigasztalsz.

A skarlátvörös est talán maga a valóság.

Merengve

szállnak el felettünk a madarak.

A nap lankás partokkal vezet az ismeretlenbe.

                                  Fordította: Fehér Illés