Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2014. április 29., kedd

Kalász Orsolya Küszöbök – Pragovi – Schwellen


Kalász Orsolya Dunaújváros, 1964 –




Küszöbök

Kell egy ajtó,
kell a kicsivilágnak határa,
a küszöb is,
átlépve megérezd,
valahogy másképp lehetsz itt akár védtelen is.
Csupán erre következtess a küszöbből,
ne hidd, hogy valaki otthonába lépsz,
hogy itt és most önfeledtebben rendelkezne bárki is
a dolgok felett, nem, nem, nem,
vázlatok csupán:
a gyertyafényes terített asztal, a lámpa fénykörében
sugárzó mandarinokkal teli ezüsttál,
a szelíden kopottas bársony székek, a zene,
a szép zene....
lehetőségek, ajánlatok.
Így képzelem a megérkezést a szenvtelenül
bonyolódó világból,
a bátórító, nem elbátortalanító küszöböt,
vágyküszöböt, szóküszöböt, érintésküszöböt,
az énküszöböt, amin átlépve mondhatom:
Rendelkezz velem!
A lélegzetelállító határátlépést,
ha megteszed.


Pragovi

Potrebna su vrata,
potrebne su granice majušnog sveta,
te i jedan prag
kojeg prekoračivši osetiš
tu možeš biti drukčija čak i nezaštićena.
Prelazeći tog praga nemoj nešto drugo zaključiti,
ne veruj da si u nečiji dom stupila,
da tu i sad bar neko odvažnije raspolaže
sa stvarima, ne, ne, ne,
tek su to skice:
svećem osvetljen postavljen sto, u svetlu svetiljke
sjajnim mandarinima puna srebrna činija,
blago pohabane stolice od samta, muzika,
prijatna muzika...
mogućnosti, preporuke.
Iz ravnodušno zamršenog sveta
tako zamišljam stizanje,
ohrabrujući, ne obeshrabrujući prag,
prag žudnje, prag reči, prag doticaja,
vlastit prag što prekoračivši mogu reći:
Raspolaži sa mnom!
Ushićen korak preko granice,
ako uradiš.

                             Prevod: Fehér Illés



Schwellen

Die kleine Welt, das Weltchen, braucht eine Tür,
eine Grenze, auch die Schwelle ist für dich, 
damit du sie übertretend spüren kannst, dass du hier
irgendwie anders, auch schutzlos sein kannst.
Nichts anderes soll dir die Schwelle sagen,
glaub nicht, dass du ein Zuhause betrittst
wo es jemanden gibt, der selbstvergessen
über die Dinge herrscht. Nein, nein, nein,
es sind nur Entwürfe: Der gedeckte Tisch
mit den Kerzen, die strahlenden Mandarinen
im Lichtkreis der Lampe, die gezähmten Samtsessel
und die Musik, die schöne Musik, alles nur Entwürfe, Fragen.
So stelle ich mir die Abreise aus einer Welt vor,
die schon aus Gleichgültigkeit immer komplizierter wird.
Die ermutigende und nicht verunsichernde Schwelle,
die Sehnsuchtsschwelle, die Wortschwelle, die Tastschwelle,
die Ichschwelle, die man übertritt und sagt:
Verfüge über mich! Atemberaubender Grenzübertritt,
wenn du es wagst.

                             Deutsch version: Orsolya Kalász


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése