Kassák Lajos (Lajoš Kašak)
Érsekújvár, 1887. március 21. — Budapest, 1967. július 22.
60 (Fölemellek hogy lássanak)
Fölemellek hogy lássanak kőből vagy te elrejtett karmokkal és fényerekkel a homlokodon a hang és szín törvénye nem idegen nekem és meghatározza előttem a tájat
lassú mozdulások az unalom felhői esőznek
ellenségeink átlátszó tagokkal ülnek a kanálisok rácsain
megzsúfolt pillanat
a harcok trombitái összetörtek
anyja mellén kövéren csüng a magzat ki tudja mi lesz belőle
a könyörületes ábrázatot keresem akit valaha jól ismertem gazdátlan tányér az asztalon
a fa hegyén egyedül él a madár és fekete éneket sír
nyissuk ki az ablakot ahonnan a győzelem embereit látni
összetartozás szavai kikelnek a homokban
mellettem vagy és a tied vagyok énekelj a sötét házak között örömünk vitorlái lobognak.
60 (Dižem te da te vide)
Dižem
te da te vide iz kamena si sa skrivenim kandžama i na čelu sa svetlosnim žilama
zakon glasa i boje mi nije stran i ispred mene pejzaž određuje
spori
pokreti oblaci čame rose
na
rešetkama kanala naši protivnici prozirnim udovima čučaju
krcat
trenutak
slomile
su se trube megdana
na
dojci matere debeli potomak visi njegovu sudbu ko zna
od
ranije mi dobro poznatog milostivog obraza tražim na stolu je samotan tanjir
na
vrhu drveta ptica sama živi i crnu pesmu peva
otvorimo
prozore odakle se ljudi pobede vide
na
pesku reči uzajamne pripadnosti niču
pored
meni si tvoja sam pevaj među tamnim domovima jedra naše radosti vijore.
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése