Kassák Lajos Halk kis ballada – Tiha mala balada



Kassák Lajos (Lajoš Kašak)

Érsekújvár, 1887. március 21. — Budapest, 1967. július 22.

Halk kis ballada

Meghalt az asszony, aki szép volt s akit versben dicsértem én
mondom bizony, meghalt már szegény.
Mint az árva, búsan és sután
egyre sírdogált. Csak sírdogált s letért a földi utakról
örökre egy ünnep délután.
Az enyém volt ő s engemet, mint rózsát viselt a kebelén
s maga is egy rózsa volt szegény.
Ki érti meg súlyos bánatát?
Virágot szedett a réteken egy nyárvégi nap alkonyán
aztán sírt és megölte magát.

Tiha mala balada

Umrla je ta žena koja je lepa bila i koju sam u pesmi celivao

velim bogme, jadna je umrla.

Poput sirotice, otužno nezgrapno

je plakala. Samo je plakala i popodne jednog praznika

sa zemaljskog puta zauvek je skrenula.

Moja je bila a ona me je na grudima kao ružu nosila

i jadica sama je ruža bila.

Ko shvaća njenu pretešku tugu?

U suton jednog kasnoletnjeg dana na livadi je cveće brala

pa zaplakala i ubila se.

                             Prevod: Fehér Illés