Mirtse Zsuzsa Szederálom – San kupine



Mirtse Zsuzsa (Žuža Mirče)

Szederálom

Mire gondolhatott a kisfiú, amikor
a gyereklét rácsán keresztül
bámulta a félelmes világot,
szemével egy kúszónövény
türelmetlen, fényéhes indáit követte,
évekkel később a mindent
beszövő repkényt
a házon, amelyből nagyapját
vitték el.

Mire gondolhatott később, amikor
a padon ülve figyelgette a galambokat,
hogy vajon hová bújnak el meghalni,
hiszen csak néhányat látott
szétmálló tollaikkal a fák levelei
közé keveredve.
Milyen barátkozó is az ősz, ahogy
kezét nyújtja, télbe hív,
milyen lehet a tapintása
a megfagyott testnek, karoknak.

Mire gondolhatott akkor, amikor
a hegy vonulatát kísérte a szemével,
később a csípő holdbéli tájékait
egy kölcsönszobában.
A felgyűrődött lepedő térképvonalaiból
két test kísérletéről
lehetett olvasni.
Az örök élet italát akarták megszerezni,
de csak bort találtak.
Mikor jött arra rá, hogy
mit is keresett a nők
tünékeny szilvaillatában.

Mire gondolhatott az utolsó percekben az,
aki sötét szemüregéből
már csak befelé nézett,
árnyékai között, mintha erdőben járna,
fényfoltról fényfoltra lépett,
talán éppen akkor csoszogott át
a másik világba,
ahol a test csak egy
gránátalma magjának álma,
mikor gondolta azt, hogy
már nem teher, ami ráméretik,
és amikor a fehér lepedőn
még egyszer hús után sóhajtott,
vajon milyen ölelést várt,
milyen csókot az elmúlás
szederjes ajkára.

San kupine

Na što je mogao misliti dečak kada

je preko rešetaka dečačkog bivstvovanja

zastrašujući svet promatrao,

očima je nestrpljive, za svetlom gladne

vitice jedne puzavice pratio,

godinama kasnije

sa bršljanom obraslu kuću

odakle mu je deda

odnešena.

Na što je mogao misliti, kada

je sedeći na klupi golubove promatrao,

možda upitao gde se skrivaju kad umiru

jer među granama drveća

sa raspadnutnim perjem

tek nekolicinu video.

Kakav li je druževan jesen

kako pružajući ruku u zimu zove,

kakav li je opip

smrznutog tela, ruke.

Na što je mogao misliti, kada

je pogledom obrise brda pratio,

kasnije u iznajmljenoj sobici

krajolike podbočenog meseca.

Pokus dva tjela

se ocrtavalo

na crtama nalik geografskoj karti zgužvane plahte.

Bili su željni napitku večitog života

ali su samo vino našli.

Kad je došao do saznanja

šta je uistinu tražio u nalik šljive

hlapljivom mirisu žena.

Na što je mogao misliti u zadnjim trenucima onaj

ko je iz tamne očne duplje

samo prema unutra gledao,

među senama kao da u šumi hodao

sa osvetljene tačke na osvetljenu tačku koračao,

možda se baš tad provukao

na drugi svet

kad je telo tek

san jednog semena nara,

kad je mislio da

namet više nije teret

i kad je na beloj plahti

još jednom za mesom uzdahnuo,

na zagasito plave usne preminuća

kakvog li zagrljaja

kakvog poljupca čekao.

                             Prevod: Fehér Illés